Századok – 1995

Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285

AZ EMANCIPÁCIÓ TÖRTÉNETÉHEZ MAGYARORSZÁGON 1840-1849 2 87 FÜGGELÉK Deák Ferenc felirata a zsidókért 1840. április 24. Felséges Urunknak, stb. A népnek egy osztálya, mely századokon keresztül a törvényhozásban és a közigazgatásban a nyomásnak, a polgári társas életben a lealacsonyításnak zsibbasztó jármát viseli, és mindeddig a józan ész és emberiségelőtt egyiránt hasztalan esdeklett, méltán megkívánhatja, hogy a törvényhozás azon közállományban, melynek eddig csak súlyát érezé, jótékonyságaiból is illő és igazságos mértékben részesítse. Az 1790/1. évi 38. törvénynek a következő idők viharai között eltompult a szózata, a béke és külcsend haladásra felhívó szakában, komolyan emelkedik, és emlékezteti a nemzetet, hogy azon közígéretnek, melyet félszázad előtt hírdete, tegyen eleget, és gyakoroljon igazságot azok iránt, kiknek ezt megkívánni sem szavuk, sem polgári joguk nincsen. — A zsidóság a földműveléstől, a kézművek szabad gyakorlásától, ingatlanbirtok szerzésétől elzárva, rendes adózáson túl terhelve, a kereskedésnek előtte egyedül nyitva álló útján, ezer lemondások között küzd az élet fenntartásáért, s az élet gyönyöreinek élvezhetéséért, és száműzve a többi lakosok sorából, kik által naponkint lealáztatik, kiragadni igyekszik azon földi javakat polgártársai kezéből, melyeknek gyűjtését polgári állásánál fogva, földi létében egyedül feladatkint tekinteni kénytelen. Idegen, a polgári jogokból kizárva, ezredes üldözések emlékével terhelve, nem csuda, hogy az ipar és szorgalom útján visszatorlani igyekszik azt, mit rajta az erőszak elkövetett — s szorgalma s szoros összetartása által nemcsak fenntartotta létét, hanem minden akadályokon és megszorításokon diadalmaskodva, túlnyomóságot is tudott magának szerezni a többi osztályok között. Hasznos-e hát, hogy mint eddig, úgy ennek utána is elszigetelve maradjon a közérdektől? — Ezen, az ipar téréin csendes, de mély elkeseredéssel folytatott harcnak, ezen elszigetelt állapotnak véget vetni, a közállomány érdeke kívánja, kibékíteni a zsidó lakosságot azon hazával, melyben él, az emberiség szava int, megadni neki azon jogokat, melyekkel minden polgárnak bírnia kell, ki a közterhekben részesült, az igazság parancsolja Nyittassák meg a zsidóság előtt a polgári szerzésnek minden forrása, nyittassanak meg előtte az iparnak és szorgalomnak minden útjai, és önként egybeolvadva közérdeke a többi polgártársainak közérdekével, mert a törvénynek egyenlő védelmében részesül, töröltessék ki a törvénykönyvből a lealázó nevezet, szüntessenek meg a lealacsonyító közigazgatási rendeletek, melyek a többi polgártársak közül a zsidót száműzve tartják; ne tekintessék úgy, mint idegen és jövevény, mint ellenséges alkotórésze a polgári állománynak, melytől félni kell, és szeretni fogja azon törvényt, mely elhagyott állapotjáról megemlékezett, szeretni azon közállományt, mely őtet előbbi szomorú sorsából kiragadva, többi fiaival egyenlően ápoló karjai közé fogadá; adassanak nekie jogok, nyittassák meg előtte az út a tudománynak és vitézségnek külső megkülönböztetései elnyerésére, szüntettessenek meg a rendkívüli adózások, és önként, nem kénytelenségből, fog vérével is áldozni a hazának és azon törvénynek oltalmára, mely reá nézve nem lesz terhelő egyedül, hanem jótékony is, holott mostani állásában a többi polgárokéval sem közérdeke egy,' sem érzeménye a közhaza iránt egy, sem a törvény, melyet véd, előtte egy a dolog természeténél fogva nem lehet. Az országban lakó és itt letelepedett zsidóságot idegen népnek nem, hanem külön vallásbeli és éppen vallása miatt minden polgári jogokból kirekesztett felekezetnek tekintvén, hisz-