Századok – 1995
Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285
314 SÁNDOR PÁL a 48. honvédzászlóalj orvosaként tevékenykedett; Mándl Miksa az aradi 29. zászlóaljhoz volt beosztva14 1 így válik érthetővé az 1849. július 28-i fordulat az emancipáció dolgában. Láttuk: a magyarországi zsidóság a nemzethez való megfellebbezhetetlen tartozásáról tett tanúbizonyságot a szabadságharc folyamán. Az említett napon, midőn a kormány Szegedre menekült — és Haynau seregei a város határához érkeztek — Szemere Bertalan kormányfő a következő szavak kíséretében nyújtotta be az emancipációról szóló törvényjavaslatot az országgyűlésnek: „ Magyarország minden népei az asztal körül vannak s védelmezik az utolsó csöpp vérig, a halálig. Oldalt áll azonban egy néposztály, mely szintén védelmére kelt a kincsekkel megtelt asztalnak, pedig az ő becsülete nincs az asztalon, az ő jogai azon jogok közt, melyeknek megvédésében részt vesz, ezen az asztalon nincsenek biztosítva, tehát úgy látszik, idegen jogot, becsületet, szabadságot védelmez, ontván azonban vérét a többivel egyenlően. Ezen nép osztálya a zsidó néposztály. Uraim, ha a zsidó nép szinte ott van a csatatéren és vérét ontja egy oly hazáért, melynek ő még nem kijelentett polgára, ha ő vagyonát, életét örömest föláldozza azon szabadságért, melyet csak reményi, azon jogokért, melyeket még nem bír, mit bírnak a többiek, kik vele harcolnak, azt hiszem az igazság megkívánja, hogy eljött az idő, hogy a nemzetgyűlés azon szent elvi kijelentését tovább ne halassza, miszerint a zsidók is a hazának polgárai, jogban, kötelességben a többiekkel egyenlők." Ezután előterjesztette az emancipációs tervezetet „Törvényjavaslat a zsidókról" címmel, amit a nemzetgyűlés minden hozzászólás nélkül, „köztapssal" elfogadott. A törvényjavaslat mind politikai, mind társadalmi, mind pedig vallási egyenjogúságot biztosított az ország zsidó lakosainak, megjegyezve a 2.§-ban, hogy a törvényes letelepedés feltételei (az újonnan letelepültek esetében) „ideiglenes rendeletnél fogva, a kormány által fog meghatároztatni".14 2 Augusztus 13-án Görgey fegyverletételre kényszerült Világosnál s ezzel nemcsak a magyar szabadságharc ügye veszett el,14 3 de a magyar zsidók teljes egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslat sem szentesülhetett. Puszta elv maradt s gyakorlati megvalósításának elmaradása súlyos örökséget hagyott hátra a jövendő számára. * Amikor Kossuth emigrációs hónapjait, már Angliában töltötte, 1851. október 23-tól december 5-ig, és előadásokat tartott a magyar történetről, indíttatva érezte magát, hogy az emancipáció ügyéről is szóljon. így beszélt: „csak azt az egyet sajnálom is, szégyellem is, hogy az akkor még uralgott előítélet miatt az örök igazság e szent elvét (az egyenlő jog és egyenlő kötelesség elvét) az ország zsidó lakosaira ekkor még nem lehetett kiterjeszteni; de vigasztal azon gondolat, hogy ez az elv törvénybe lévén iktatva, a szabadság napjának melege az előítélet ködét is mihamar eloszlatandja, s csak kis idő kérdése lehet, hogy a magyar nemzeti becsület pajzsáról az utolsó folt is eltűnjék"14 4 Tévedett! Több, mint másfél évtizedet kellett még várni, hogy az egyenjogúsítást, először csak „polgári és politikai" tekintetben az 1867. évi XVII. tc. törvényerőre emelje.14 5 Majd még huszonnyolc esztendőt, hogy 1895-ben az ez évi XLII. tc.-t vallási tekintetben is szentesítse.14 6
