Századok – 1995

Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285

AZ EMANCIPÁCIÓ TÖRTÉNETÉHEZ MAGYARORSZÁGON 1840-1849 2 87 Ignác nevű öccse is szabadságharcos volt. 1848 nyarától a nemzetőrségben tiszt, szeptember 27-én főhadnagyi kinevezést nyert és a 22. honvédzászlóaljban szolgált. 1849. február 16-tól százados, aki a Kazinczy-hadtest zsibói fegyverletételéig (augusztus 24.) harcolt.13

7

Említsük meg Goldberger Samu főhadnagy nevét is, aki a 9. huszárezredben szolgált Görgey hadseregében. 1849 februáijában a Razsó felé visszavonuló Schlick osztrák altábornagy hadtestét megközelítve, Görgey őt küldte ki egy félszázaddal az altábornagy hadteste távolságának felderítésére. Hadicsellel sikerült is ellenséges foglyokat szereznie, így teljesítve a kapott feladatot. Egy másik haditettét a Közlöny 1849. július 15-i száma a következő sorokkal örökítette meg az utókor számára. „Goldberger 9-ik huszárezredbeli főhadnagy a Szent-Márton melletti ütközet alkalmával az elszéledt lovasságot jeles vezénylői gyorsasággal össze- és felállítván, ezen csapaljával a gyalogságunkat üldöző két kozák osztályt nemcsak visszatartá, hanem tetemes veszteséggel vissza is nyomta, miáltal a részünkről nagyobb veszteséget megakadályozá, mely hősies tettét s hazája iránti lángszerelmét nevezett főhadnagy úrnak dicső elismeréssel bocsátjuk tudomására a közönségnek." A főhadnagyot Világos után egy osztrák gyalogezredbe sorozták be s a tragikus események folytán a bécsi katonai tébolydába került, ahol 1852 végén halt meg.138 Jellemző képsorok a hazai zsidóság tevékeny részvételéről a nemzet szabadságküzdelmében.13

9 Amikor július 11-én Kossuth híres beszédére („Uraim, midőn e szószékre lépjek, hogy fölhívjam önöket, mentsék meg a hazát" stb.) az országgyűlés közfelkiáltással megadta a 200 ezer újoncot (és a 42 millió forint hitelt), az augusztus 22-i országgyűlésen, amelyen végleg elfogadták az újoncozási törvényt, annak ll.§-ában, már ezek a szavak voltak olvashatók: „a most megajánlott újoncállítás alá esik Magyarországnak s a hozzákapcsolt részeknek minden állandó lakosa, ki életének 19. évét betöltötte, sors- és valláskülönbség nélkül." A szövegezés — ekkor —, már eltért a nemzetőrségről korábban szólótól, amelyik csak „minden honlakos"-ról beszélt. Budán, 1848 decemberének vészterhes napjaiban, amikor az osztrák seregek már betörtek az országba, a zsidó ifjak pontosabban jelentek meg a sorozáson, mint a más vallásúak. Ezt a körülményt Kossuth Hírlapjának december 16-i száma — ezen a napon lépte át Windischgrätz serege a magyar határt — elég nyers hangon szóvá is tette. így: „piruljon el a budai keresztény polgár a budai zsidó előtt".140 Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a honi hitközségek anyagilag is hozzájárultak a szabadságharc győzelemre juttatásához. Pénzzel, élelemmel, kórházi felszereléssel. A pesti hitközség 50 ezer forintot adományozott. Hozzájárultak a liptói magyar sereg tábori kórházi felszereléséhez, élelmezéséhez. Ruhákat és ágyneműket is adományoztak. Az óbudai zsidó hitközség, mint már a 75. jegyzetben említettük, Goldberger Fülöp indítványára a templom teljes ezüstkészletét ajánlotta fel a szabadságharc anyagi támogatására. A sebesültek gyógyítását, ápolását, kórházak berendezését és felszerelését több esetben is zsidó orvosok végezték. Gross Albert a nagyváradi nemzetőrség főorvosaként szolgált, Politzer Illés pedig katonai kórházigazgató volt Nagyváradon. Dr. Manovill Miksa Klapka mellett teljesített szolgálatot egészen a kapitulációig. Kálazdy Mór Kanizsán, Martonvásáron, Léván, Nyitrán szolgált katonaorvosként, illetve törzsorvosi beosztásban. Korányi Frigyes először a Szabolcs megyei nemzetőrök, majd