Századok – 1995
Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285
310 SÁNDOR PÁL a diákság, továbbá a régi fegyveres polgárőrség 20-tól 50 éves tagjai játszottak főszerepet soraiban. Önkéntes alapon szerveződött s tömegeit a városi iparos-kereskedő polgárok, a mezővárosok jobb módú parasztjai, diákok, értelmiségiek alkották. A jobbágyok nem álltak be nemzetőröknek, mert ezt az önkéntes kötelezettséget úgy értelmezték, mint a földesúrnak járó szolgáltatásokat helyettesítő katonaállítás terhét. Az országban élő nemzetiségek közül alig voltak nemzetőrök. Április 24-étől már a nemzetiségek szembefordulásáról szóltak a hírek. Július elején a nemzetőrség létszáma becslések alapján 350-380 ezer főből állt. A főváros környéki, német települések lakói és más helységek jobbágynépessége körében ellenszegülések voltak tapasztalhatók a nyári betakarítási munkák idején. A honvédség létszámát, a nemzetőrség egy osztályaként 10 ezer főre tervezték. Itt nem érvényesítették a cenzus feltételét. Augusztusban a 18-40 év közöttiekből álló sereg létszáma 9500 volt. A beállott parasztság arányát 55-60%-ra, az értelmiségiekét és a tehetős birtokos elemekét legfeljebb 8-12%-ra, az iparos- és mesterlegényekét 25-30%-ra becsülték.12 2 A vonatkozó törvény úgy rendelkezett, hogy azok, akik rablás, lopás, csalás, hitszegés, gyújtogatás vagy gyilkosság miatt vannak büntetve, nemzetőrök nem lehetnek. Az ország zsidó lakossága, Batthyány említett, kényszerű és ideiglenes rendelete folytán, fel volt mentve a szolgálat alól, ámbár sok helyen, mint Pesten, Pozsonyban, Komáromban, Veszprémben, Szombathelyen, Székesfehérvárott, Sátoraljaújhelyen és még más városokban is felajánlották részvételüket, de a városi hatóságok ezt — kezdetben — kereken visszautasították. Kivételt csupán a Táncsics Mihály vezérlete alatt álló és a többiektől elkülönített izraelita század képezett.12 3 Igaz, hogy az a kósza hír járta, hogy ezért nagyobb mennyiségű pénzt fogadott el a zsidóktól, miért is a központi választmány rövid időre őrizetbe is vette. De a hír valódisága ellenőrizhetetlen.12 4 Legfeljebb jellemző a helyzetre. Amikor azonban Jellasics (Jellacic) betört az országba, a zsidókat is bevették a nemzetőrségbe. A terézvárosi zsidók november 19-én tették le az esküt a József kaszárnyában.12 5 Pozsonyban, ahol korábban szintén gyilkos merényletek folytak, október 8-án riadót fújtak, hogy a nemzetőrség és minden fegyverforgató egyén keljen fel, mivel a városban táborozó Knöhr ezredes elárulta a magyar ügyet. S bár ekkor éppen böjtnap (Jom-Kipur) volt, a zsidóság legnagyobb ünnepe, a város zsidó lakói is kaszával, vagy egyéb eszközökkel megjelentek a főtéren és őket is besorozták a különböző nemzetőri zászlóaljakhoz, ahol őrszolgálatot teljesítettek. Veszprém városában, ahol a hitközség, már április 4-én is felajánlotta szolgálatait a városi tanácsnak és pénzadományt küldött, a június 2-i összeírásban már zsidó lakosok is szerepeltek a nemzetőrök között. Októberben pedig, amikor Jellasics ellen új csapatokat kellett küldeni, már a zsidókat is besorozták a nemzetőrök és a népfölkelők közé. Pápán, ahol 1849-ben százéves hitközség működött, amikor a fellázadt nemzetiségek ellen a Dráva mellett kellett fölvonulni, a városi tanács elhatározta, hogy a zsidó lakosokat is besorozza. Közöttük volt a már említett Lőw Lipót főrabbi, mint tábori lelkész. Szerepüket jegyzőkönyvben örökítették meg, hogy „életük és saját értélguk felhasználásával is hazánk védelmére használt képességüket a késő maradék emlékül láthassa".12 6 Ugyanez történt Szombathelyen, Székesfehérvárott, Hódmezővásárhelyen, ahol egy ötvenkilenc éves nemzetőr is volt a zsidók között, továbbá Temesvárott, Sátoraljaújhelyen, ahol egy Friedlieber Albert nevű zsidó őrmester lelkesítő dalokat
