Századok – 1995
Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285
AZ EMANCIPÁCIÓ TÖRTÉNETÉHEZ MAGYARORSZÁGON 1840-1849 2 87 A zsidó nemzetőröknek — miniszteri rendelet szerint — holnapig le kell tenniök a fegyvert. Pozsonyban borzalmas dúlás volt s körülbelül 30 polgár elesett. Rohamlépésben megyünk az anarchia felé. Mindent elkövetek, hogy embereimet rávegyem arra, hogy Bécsbe menjenek. István főherceg a minisztériummal együtt csak nézi az eseményeket. Mindenkor üdvözöl igaz barátod Ignácz11 7 Hű kép a valóságról! Az április végi napokban komor gondolatok foglalkoztatják a hitközségeket, elsősorban a pestit. Mentőeszközként felvetődik az Amerikába vándorlás gondolata. Május első felében megalakul Pesten a Központi Kivándorlási Egylet, amely felszólítja a hazai zsidóságot, hogy vándoroljon ki Amerikába. A kiáltvány hangoztatja: „csak mi egyedül, Magyarország zsidósága nyögünk a régi elnyomás alatt látnunk kell gyermekeink, öreg szüleink rettegését és nem szabad mozdulnunk."11 8 Korn Fülöp Antal,11 9 a pozsonyi váraljai könyvárus az, ki a pozsonyi véres húsvét élményeinek hatása nyomán szegődik a mozgalom vezetőjévé, megalakítva a Központi Kivándorló Egylet fiókegyletét Pozsonyban. A íiókegylet azonban azt is hirdeti, hogy ha kivándorolnak is Amerikába „keblökben magyar hazájuk iránti szeretetüket a kegyelet érzelmeivel hűen őrzendik, azt gyermekeik szívében felébresztendik és ápolandják" és új hazájukban is „a magyar nyelvet és nemzetiséget maguk közt szorgalmasan terjesztendik". Ebből a célból biztost bíznak meg, hogy az Magyarországból Hamburgon keresztül könyveket, zeneműveket és képeket szállítson új letelepedési helyükre. De május vége felé egy másik röpirat is napvilágot lát, amelyben az olvasható, hogy „Mi nem megyünk Amerikába, hanem itt fogunk maradni!" Inkább „az erdők barlangjába fogunk menekülni, gyökerekből táplálkozni, de mégsem fogunk gyáván kivándorolni és drága, szeretett hazánknak hátat fordítani, mert szegény Magyarországot veszély fenyegeti."12 0 így a Kivándorlási Egylet valójában sem Pesten, sem Pozsonyban nem ért el lényeges eredményt. Sőt: Pozsonyban a kivándorlási társaság igazgatója—szeptember 10-éről 11-ére virradóan mondott le Batthyány és 13-án általános népfelkelésre szólítja fel a dunántúli megyéket, 24-én Kossuth megkezdi alföldi toborzókörútját, 26-án Jellasics (Jellacic) elfoglalja Székesfehérvárt — nem útrakelésre, hanem szabadságharcra szólítja fel a pozsonyi zsidó lakosságot. így történt, hogy a Kivándorlási Egylet helyiségei nem az Amerikába szándékozók, hanem az önkéntes magyar seregbe lépők jelentkezésére szolgált.12 1 Ismeretes, hogy a nemzetőrség felállításának igénye, már 1848. március 15-e előtt is fennállott a pesti ifjúság soraiban, de a pozsonyi diéta csak ezen a napon mondta ki határozatilag megszervezésének szükségességét. (XXII. tc.) Feladata a Bécsnek engedelmeskedő állandó hadsereg ellensúlyozása volt. A fővárosban a szervezőmunka március 16-án kezdődött el. Vidéken a megyék részéről eleinte csak kevés mozgás volt tapasztalható. A városi proletártömegek távoltartása érdekében, csak a 200 pengő forinttal rendelkező egyének léphettek a nemzetőrségbe. Vidéken főként az üjúság,
