Századok – 1995
Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285
AZ EMANCIPÁCIÓ TÖRTÉNETÉHEZ MAGYARORSZÁGON 1840-1849 2 87 A székesfehérvári antiszemita zavargásokról, Boross Mihály szemtanúként emlékezik meg emlékirataiban. Kitér azonban a pozsonyi eseményekre is. Leírja, hogy ott „verték" a zsidókat, „ablakaikat bezúzták, boltjaikat betörték, szóval egész ostrom fejlődött ki a zsidók ellen". Megemlékezik arról is, hogy a pozsonyi „zsidóhecc" hírére Győr városára is kiterjedt a zendülés, ahol „fel akarták gyújtani a zsidók házait", de „a tanulóifjúság fegyveres őrséget szervezett és szétverte a zsidófaló német polgárokat". Székesfehérvárra Pulszky érkezett le kormánybiztosi minőségében, hogy kivizsgálja az izgatások ügyét. Mielőtt azonban elindult, előbb egy század katonaságot rendelt be Mórról s csak azután tudatta a városi tanáccsal, hogy jön s „huszár helyett bakó ül a kocsiján s történjék bármi, de nem engedheti, hogy a közcsend megháboríttassék". A szomorú ügynek az lett a vége, hogy Pulszky a fegyverek hatalmával rávette a városi tanácsot, hogy korábbi intézkedésüket a zsidók kiűzéséről semmisítsék meg és hívják vissza az elűzötteket. Ez április 5-én történt. A pozsonyi és a kassai zsidóüldözések együttes kivizsgálására a kormányzat, közvetlenül a belügyminiszter, Tarnóczy Kázmért küldte ki kormánybiztosként. 0 mindkét esetről hosszú jelentésekben számolt be. A pozsonyi pogromról, többek között, ezeket a jellemző sorokat írta: „Pozsony városában elkövetett zsidórablási és kiűzési botrány akadályozására nézve aligha találtatik a város területén létező valamely osztály avagy hatóság, mely kötelességmulasztási-éretlenségi, közömbösségi vád nagyobb kisebb súlya által ne terheltetnék." A kassai zsidóüldözésről is részletes beszámolót készített. Ebben arra kérte az Országos Bizottmányt, hogy a zsidó lakosok elleni „ingerültség" okából, legalább ideiglenesen, tiltsa meg felvételüket a nemzetőrségbe.11 0 A pesti antiszemita megmozdulásokról Petőfi is megemlékezett, midőn március 20-i keltezéssel ezt írta: „ most, széltire prédikálnak a zsidók ellen s aki az igazság mellett szót emel, arra a megvetendő hamis próféták elég szemtelenek azt kiáltani, hogy a zsidók által meg van vesztegetve. A nyomorúk! nem tudják, vagy nem akarják hinni, hogy ő nálok becsületesebb emberek is vannak, kik nem a szennyes önérdek rabszolgái, hanem a tiszta igazság és humanizmus barátai."11 1 Az elmondottakból érthető Kossuth pillanatnyi álláspontja a zsidó lakosok városi polgárjogának elnapolása dolgában. A követi tábla többsége is úgy módosította a törvényjavaslat eredeti szövegét, hogy a városi szavazati jogot most már nem — mint az eredeti szövegtervezet tartalmazta — „valláskülönbség nélkül", hanem a „törvényesen bevett" valláskülönbség nélkül adja meg a városlakóknak. A két szó — „törvényesen bevett" — betoldása a szövegbe, természetesen kizárta a zsidó városlakókat a városi polgárjog gyakorlásából.11 2 A törvény szövegének ilyen módosításáról mondta Táncsics: „Istenem, mennyi bajt elhárítottak volna, ha e két szócskát kihagyták volna e cikkelyből: „törvényesen bevett".11 3 Hasonlóan alakult a helyzet a nemzetőrség szervezésének kérdésében is. Batthyány, aki egyúttal a nemzetőrség legfőbb szervezője és főparancsnoka is volt, április 22-én — elkerülendő a további zsidóellenes atrocitásokat — rendeletet ad ki. Ebben hivatkozik Pest és Buda jelenleg felizgatott állapotára és rábeszéli Einhorn Ignáczot (Horn Edét) és a pesti hitközség elöljáróit, hogy nyújtsanak be kérelmet, miszerint maguk a zsidók kérik „ideiglenes" felmentésüket a nemzetőri szolgálat alól. A miniszterelnök ugyanis, mint már utaltunk rá, számot vetve az utca hangulatával, csak ezzel a feltétellel tudta vállalni a zsidó lakosság védelmét. Ugyanakkor fenntartotta
