Századok – 1995

Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285

AZ EMANCIPÁCIÓ TÖRTÉNETÉHEZ MAGYARORSZÁGON 1840-1849 2 87 Az említett pozsonyi zavargásokat, csak három nap után, akkor is csak fegyveres erővel fékezték meg.10

1

Ezen a napon — február 23-án — tört ki a párizsi forradalom. Kossuth pedig, aki március l-jén értesül Lajos Fülöp trónjának megdöntéséről, elérkezettnek látja az időt arra, hogy alkotmányos berendezkedést követeljen. Nemcsak Magyarországnak, hanem valamennyi Habsburg-uralom alatt álló országnak. Március 3-án nagy beszédet mond az országgyűlést sűrű sorokban ellepő hallgatósága előtt, amelyben — egyebek mellett — kijelenti: „ kimondottam meggyőződésemet, hogy a köztünk és a császári birodalom szövetséges népei közt fennforgó érdektalálkozást önállásunk, szabadságunk és jólétünk kára nélkül, csak a közös alkotmányosság érzelemrokonító alapján lehet kiegyenlíteni". Határozottan felszólítja a dinasztiát: tegye meg a„ minden reformjaink alapfeltételének s lényeges biztosi tékának" tekintett „magyar felelős minisztérium" létrehozására az elodázhatatlan lépést. Mert eljött az idő, mikor a „dinasztiának választani kell saját java, és egy korhadó rendszer tartogatása között".10

2

A beszéd teljes szövegét az a magyar születésű, zsidó Goldner Miksa orvosnövendék viszi magával Bécsbe, aki később a szabadságharcban a 47. zászlóaljnál teljesített szolgálatot. A magyar szöveget pedig Kálazdy Mór zsidó orvos fordította németre. Kossuth beszéde a forrongó Bécsben is megtette hatását, amikor azt március 13-án a rendi gyűlés székháza előtt gyülekező s alkotmányosságot követelő polgárok, diákok és munkások tüntető tömege előtt három ízben is felolvassák. Ezt a tömeget látja Kálazdy kollégája, a már szintén említett Dr. Fischhof Adolf, aki megszokott kórházi körútja után elmegy a tartományi gyűlés elé. Ott beszédet tart az összegyűlt tömeg előtt, amelyben alkotmányosságot, lelkiismereti- és tanszabadságot, felelős minisztériumot és népképviseletet követel. O szervezi meg az egyetemi ifjúságot, majd az alkotmányozó nemzetgyűlésben, mint tudjuk, Bécs egyik kerületének képviselője lesz és belügyminiszteri tanácsos a rövidéletű liberális kabinetben.103 Elmondhatjuk, hogy Kossuth e nevezetes beszédét a magyar születésű, zsidó Goldner és Kálazdy révén ismerte meg a március 13-án Bécsben tüntető tömeg s így mindketten közvetlen részesei lettek a bécsi forradalmi eseményeknek. Mellettük Fischhof és Goldmark József zsidó orvosok beszédei az alsó-ausztriai rendek házának aulájában egyúttal irányt és célt mutatott a tüntető tömegnek. Amikor pedig Pesten, március 15-én kitört a forradalom, a pozsonyi születésű, fiatal zsidó hírlapíró, Dux Adolf Nemzeti-dal fordításával, Diósy meg ünnepi vezércikkel köszönti a nagy eseményt.104

Egykorú feljegyzések szólnak arról, hogy e nevezetes napon a Táncsicsot kiszabadító lelkes tömeg egyharmada volt zsidó és a forradalom másnapján, amikor megkezdődött a jelentkezés a nemzetőrségbe, a lajstromozottak egynegyede a zsidó ifjak soraiból került ki.10

5 Március 17-én az események nyomására az udvar teljesíti az országgyűlés küldötteinek követelését és az uralkodó István nádort teljhatalommal ruházza fel és hozzájárul a magyar kormány megalakításához. A nádor Batthyány Lajost kinevezi miniszterelnökké. Március 21-én a városokról szóló törvényjavaslatot tárgyalja a pozsonyi diéta. A heves hangulatú viták közepette Kossuth, az „egzigencia" nagymestere, látva az utca változatlan hangulatának a törvényhozás falain belül mutatkozó hatását, kijelenti: „az előítélet megvan s annak valóságával" még az „istenek is hiába küzdenek".10

6

Ellene, csak az a Bónis Sámuel, Szabolcs megye radikális követe szólal fel, aki korábban Kossuth örökváltság-tervezetét is bírálta, mert az csak az úgynevezett