Századok – 1995
Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285
302 SÁNDOR PÁL szerkeszti és létrehozója a rövidéletű (1848. április 6-tól augusztus 5-ig) Reform című szépirodalmi lapnak. A szabadságharcban honvéd lesz és eléri a századosi rangot. A jó- és kevésbé jómódú hazai zsidó gyárosokat, nagykereskedőket, kereskedőket nemcsak a tőkés versenyben szerezhető anyagi előny vonzotta a Kossuth kezdeményezte társadalmi vállalkozások és egyletek köré, hanem a magyar reformmozgalom szabadságeszménye is, amely a polgári jogok megszerzésének közeli perspektíváját vetítette föl számukra is. S ez utóbbi, mint bemutattuk, döntő szerepet játszott a hazai zsidó értelmiség esetében. Ez a magyarázata annak a körülménynek, hogy a nemrég elmagyarosodott zsidó kereskedők és gyárosok mellett, tudós orvosok,8 5 publicisták, írók, műfordítók,8 6 művészek,8 7 rabbik8 8 és később a nemzetőrségben és a honvédségben küzdő zsidó ifjak, olykor már életük delét is meghaladó, idős férfiak is a magyarsághoz tartozásukat s ezzel 1848-at is vállalták. Miként ezt utóbb — 1898-ban — egy öreg honvédhadnagy, bizonyos Hoffmann Adolf, nyíregyházi lakos keresetlen szavakkal kifejezte: „1848-ban a vészkiáltás, mely Magyarország rónáin és bércein végighangzott, hogy a haza veszedelemben van, hogy jön a német és hozza a rabbilincset a szabadságszerető magyar nemzet lábára, engem a szegény nyomorban (élő) bóhert (talmudista ifjút) is felvillanyozott. Én ugyan mostohagyermeke voltam e hazának megfosztva minden politikai és polgári jogtól, lenézve, megvetve, de én szerettem hazámat." Ez az ifjú arra gondolt akkor, „hogy ha a magyar sereg győzni fog és a zászlóra írt szent eszmék megvalósulnak, a zsidók, a jogtalan zsidók is, szabadokká lesznek, mert egy szabad nemzet nem tűrheti, hogy az ő kebelében rabszolgák sínylődjenek. Fölcsaptam tehát honvédnek a 19. zászlóaljba, mely Lőcsén alakult."89 Kossuth asszimilációs koncepciója és következményei Kossuth 1844. május elején módot talált arra, hogy a Pesti Hírlap hasábjain kifejtse nézeteit az emancipációról. Szerkesztői reflexiójában válaszolt Fábián Gábor90 vezércikkére, aki „Zsidó emancipáció" címmel cikket közölt a hírlap május 5-i számában, többek között felvetve azt a gondolatot, miszerint az emancipáció „mellőzhetetlen föltétele a zsidó és keresztyén közti házasság felszabadítása".9 1 Kossuth szerkesztői fejtegetései megérdemlik figyelmünket. Nemcsak az emancipációról vallott nézetének, hanem a liberális nacionalizmus általa képviselt változatának megértése szempontjából is 9 2 Hiszen az emancipációról kifejtett nézetek elválaszthatatlan részét képezték a magyar reformerek szabadságeszményének. Kossuth és köre pedig annak radikális változatát hirdette. Kossuth egyfelől kijelenti, hogy a zsidók hite: vallás! Mert „pusztán hitkülönbség miatt pusztán azért, mivel valaki a nagy világegyetem istenét más templomban imádja, mint mi, polgári jogokból kizárni, isten törvényével, igazsággal, politikával ellenkezik". Másfelől viszont hangsúlyozza: „hisszük és valljuk, hogy a zsidó emancipációnak két ága van: politikai és szociális". Az előbbi „a törvényhozó hatalomtól függ". Az utóbbi, a „szociális egybeolvadás", amit maguknak a zsidóknak kell megvalósítani, „hogy a társadalmi emancipáció lassú menete bekövetkezhessék". A zsidóság nemcsak külön vallásos felekezet — íija —, hanem külön nép is és éppen ezt a különállást, mely szerinte „politikai organizmus", vagy másik szóhasználatával „politikai institúció" is, el kell hárítani azáltal, hogy maguk a zsidók tegyék le „a szociális egybeforradás szikla-sarkkövét".9 3 Kossuth tehát a „politikai"
