Századok – 1995
Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285
AZ EMANCIPÁCIÓ TÖRTÉNETÉHEZ MAGYARORSZÁGON 1840-1849 2 87 Az emancipációért küzdő egyleti mozgalmak sorában talán a legjelentősebb a már említett Magyarító Egylet. Teljes neve: A honi izraeliták közt magyar nyelvet terjesztő egylet. Létrejöttét, jellemző módon, a fiatal nemzedék tagjai, a pesti zsidó orvostanhallgatók kezdeményezik. Titkára az a fiatal Diósy Márton lett 1844-ben, aki egyúttal a Nemzeti Kör-ben7 7 is tevékenykedik. Az Egylet legfőbb célja a magyar nyelvhasználat-érzés-szellem terjesztése. Diósy programja: „magyarosodjunk és magyarítsunk, polgárosodjunk, hogy polgáríttassunk". Ez az Egylet gyűjti össze mindazokat, akik a hazai zsidóság vallási életét, községi berendezkedését reformálni akarják. Működésének hatására hasonló céllal Izraelita Újító Egylet-ek keletkeznek 1847-ben Aradon, Nagyváradon, Nagybecskereken, Pécsett.7 8 Diósy mellett Einhorn Ignácz, magyarosított nevén, Horn Ede, közgazdasági író és hitszónok,79 valamint az író és publicista Szegfy Mór8 0 játszanak jelentős szerepet a nyelvterjesztő egyesület életében. 1848 áprilisában Horn az Egylet radikális bizottságának elnöke lesz és Diósyval, Dr. Pollák Henrikkel, Dr. Schlesinger Ignácczal, dr. Saphier Zsigmonddal vezetője a vallási reformmozgalomnak.81 Valójában ő a pesti reformzsidóság fiatalabb nemzedékének vezéralakja A vallást és a vele összefüggő mindennapi szokásokat—életmódot-gondolkodást — reformálni igyekvő mozgalmak hatására Lőw Lipót,8 2 akkor pápai főrabbi, aki az elsők között szónokolt magyarul a templomban, 1847. június 22-én az alábbi nyilatkozat aláírására szólítja föl az ország rabbijait. Kinyilvánítjuk, hogy „minden embert akármi vallást kövessen, valódi felebarátunknak tartunk. Magyarországot valóságos és egyedüli hazánknak ismerjük el, és azon leszünk, hogy az iránta érzett szeretetet híveink szívébe ültessük. A hitközség kebelében népiskolákat szervezünk".8 3 O indítja meg 1847-ben az első magyar nyelvű zsidó folyóiratot a Magyar Zsinagógát. Ugyanakkor Szegfi Mór megjelenteti az Első Magyar Zsidó Naptár-t.8 4 Mindez mutatja, hogy az 1840-es évek egyesületi mozgalmai új fejezetet nyitnak a hazai zsidóság életében. Az eddig jobbára kettős kötődésű magyarországi zsidóságnak ezekben az esztendőkben van lehetősége — a középnemesség liberális tábora által meghatározott politika keretei között — elmozdulni az asszimiláció hosszan elhúzódó s több generáción át tartó végső állomása — a beolvadás — felé. A beolvadás történeti folyamatának — ez maga is több szakaszból áll — kezdeti fázisának vagyunk tanúi ezekben az esztendőkben. Ezek ilyen értelemben a magyarországi zsidóság reformkorszakát jelentik. A korszellemhez hozzátartozik, mint ezt már jeleztük, jó néhány zsidó família áttérése valamelyik keresztény hitre. így térnek át az Ullmannok, a Wodianerek mellett a Kanitz, a Kunewalder családok és számos, a közéletben szereplő zsidó személy, mint Bloch Móricz, aki 1843. május 23-án veszi fel a Ballagi Mór nevet, az óbudai születésű Finaly Zsigmond orvos, aki 1847-ben az Orvosi Tár munkatársa Mellettük említésre méltó a hányatott életű Hugó Károly orvosdoktor, családi nevén Bernstein Fülöp, ki magyarul, németül és franciául is írt drámákat s 1844-ben tért át az ágostai evangélikus hitre, hogy a bécsi gazdagabb házakba is bejuthasson. Falk Miksa hírlapíró és politikus, aki 1843-ban a Der Ungar című irodalmi divatlap munkatársa, 1848-ban szerkesztőségi tagja, 1850-től pedig a Pesti Napló-nál dolgozik, majd közel negyven éven át a Pester Lloyd főszerkesztője. Hirsch Gusztáv hírlapíró, aki Zerífi néven publikál, 1846-ban a Honderű-ben, 48-ban a Der Ungar című lapot
