Századok – 1995
Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285
296 SÁNDOR PÁL formokat állhatatosan pártoló Bezerédy Istváné, ki Tolnát képviselte a reform barátai között, hogy olyan kategóriában, mint más nem nemes, a zsidók is részt vegyenek a szavazásban s „a hozzánk idomulást addig tőlük nem is várhatni, míg az alkotmány jótéteményét ők is nem élvezik".5 7 Figyelmet érdemlő megállapítás; először megadni a polgárjogokat és csak ezután követelni a társadalmi hasonulást! De Lónyay Gábor Zemplénből még várni akar, mert „milliók várják" — céloz a jobbágynépre —, hogy az alkotmány sáncaiba kerüljenek s addig „egy pár ezret nem akar milliók fölébe helyezni". Arra is tekintettel kell lenni a törvényhozásnak — folytatja —, hogy van „előítélet" a zsidókkal szemben, mert „romlott német nyelven" beszélnek s ezért elutasítja az emancipáció gondolatát. A szavazás során a túlnyomó többség, 36 megye küldötte elutasította a zsidó lakos szavazati jogának megadását a megyében. 1843. december 3-án Pesten ülést tartott a zsidóság képviselőtestülete. Petícióban kérte az általános emancipációt.5 8 Ennek lényegét az alábbi pontokban foglaljuk röviden össze. 1. A türelmi adó eltörlése. 2. Az ország egyéb, nem nemes lakói által gyakorolt minden polgári jog megadása. 3. A lakhatás jogát ne korlátozzák, amit a céhpolgárok versenyt korlátozó magatartása idézett elő, hanem terjesszék ki még a bányavárosokra is; a városi telkek szerzésének joga pedig a város bármely részén is lehető legyen, a polgárjog megadása mellett. 4. Gyárakat, mesterséget vagy kereskedést keresztyén legényekkel is létesíthessenek, illetve űzhessenek és a céhek itt se korlátozzák tevékenységüket. 5. Tudományos pályákon ne csak orvosi (ezt már II. József is engedélyezte), hanem egyéb, mint ügyvédi, mérnöki, gyógyszerészi, stb. munkakört is elláthassanak.5 9 A kérelmet átadták az országgyűlésnek, amelynek alsótáblája 1844. szeptember 27-én az alábbi törvényjavaslatot dolgozta ki. Ezt a fontos és a hazai szakirodalom összefoglaló műveiből máig is hiányzó tervezetet, pontokba foglalva, jobbára szó szerint közöljük. Annál is inkább, mert csak ezek ismeretében tudjuk lemérni az emancipációs kísérletek konkrét célkitűzései és a megvalósítás között tátongó különbséget. 1. A türelmi adó eltörlése. 2. A tervezet megengedte, hogy a zsidó lakos az ország minden részében, vidéken és a városokban is, megszorítás nélkül lalqek. 3. Nemesi javakat haszonbérben bírjon, illetve bírhasson; nemcsak jobbágytelkeket, de a városokban városi telkeket is, a város bármely részén örökösen szerezhessen. 4. Gyárakat, mesterségeket és kereskedést bárhol nyithasson, illetve folytathasson és nemcsak zsidó, de más felekezetű segédeket is tarthasson. 5. Minden széptudományokat és mesterségeket kivétel nélkül tanulhasson, ide értve a gyógyszerészetet és a mérnöki munkát is. 6. A vallási ügyek egyedüli kivételével, az ország törvényei s a polgári köz- és helyhatóság alatt állva, tőlük függenek; peres ügyeiket az országos rendes bíróságok intézik. Ezért a többiekétől elkülönített községeket nem alkothatnak s a maguk közül választott külön bírák és elöljárók által nem kormányozhatok s nem ítéltethetnek meg. 7. Ha bármely keresztyén hitű tanítóképző intézetet és gimnáziumot, annak legalább az első osztályát kijárták és közhitelű bizonyítványt tudnak felmutatni, akkor saját népiskolai tanítói hivatásra is kiképezhetik magukat. 8. Pesten egy rabbi- és egy népiskolai tanítóintézet felállítása rendeltetik el. 9. Ebben a központi képzőintézetben, valamint a zsidók minden elemi iskoláiban tanítsák a magyar nyelvet, sőt a tanítói nyelv is általánosan magyar legyen. 10. A jelen törvény kihirdetése után
