Századok – 1995
Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285
294 SÁNDOR PÁL azokra a nyitott ajtajú boltokra, ahol azok a hosszú szakállú zsidók ültek hosszú kábátokban. Hány gyereket megehettek már ezek?" — kérdezi később önmagától keserű öniróniával.4 6 Bernstein Béla később följegyezte Jókai saját vallomását arról, hogy gyermekkorában, mint „sok fejletlen ember" ő is antiszemita volt és összekülönbözött egy idős zsidó diákkal, aki „csak egy zsidó" volt. Ez az öreg diák jósolta meg Jókainak, hogy „ő meg fogja védelmezni a zsidót, mikor a zsidónak lesz igazsága". Ettől az epizódtól kezdve némult el Jókai lelkében az antiszemitizmus gyűlöletes hangja és későbbi önéletírásában (Eletemből. En és a zsidók), valamint regényeiben (Az aranyember, Szomorú napok, Kiskirályok, A kőszívű ember fiai, Rab Ráby, stb.) mintegy lelkiismereti vezeklésül igaz-emberi módon ábrázolja a különféle zsidó alakokat. Sőt: 1898. augusztus 21-én bevezetést írt Dr. Bernstein Béla művébe (Az 1848-49-ik magyar szabadságharc és a zsidók) s többek között, a következő mondatokatjegyezte fel benne: „Midőn a hazának minden más ajkú népfajai, amelyekkel a magyar szabadságát megosztotta, melynek fiait jobbágyságból felszabadította, földeiken úrrá tette, — fegyverrel támadtak ellene, — ugyanakkor a héber faj vérét, vagyonát és szellemét hozta áldozatul a magyar nemzet, az alkotmányos szabadság megvédelmezésére: — az a héber faj, melyet egyedül felejtett ki a törvényhozás az alkotmány sáncaiból, az a zsidó nép, mely egyedül nem kapott polgárjogot, egyenlőséget a haza milliói között. Mégis szerette hazáját. Ezen csodálatos hazaszeretetnek nagyszámú adatait találjuk a könyvben összegyűjtve."47 A gyermekkori balvélemény egy másik késői korrigálása. 1848-ban Kossuth Hírlapjának korrektora és belső munkatársa, Kolmár József1 8 epébe mártott tollal úja, hogy a „legelső gyönyörű erény — mit jóeleve belénk verének szüleink és nevelőink—a zsidógyűlölet volt''4 9 Dr. Fischhof Adolf, óbudai születésű orvos, akiről később még szólunk, feljegyezte, hogy amikor iskolaéveit töltötte a pesti gimnáziumban, szokás volt a renitens tanulókat büntetésként a „zsidó padba" ültetni. Ez volt akkor a megszégyenítés egyik módja.50 Ez a mélységes ellenszenv a honi zsidóság iránt, nem tartott igényt a bizonyításra. Éppen ellenkezően. Csak szentesítést kívánt s legfőbb társadalmi szerepe az volt, hogy a Gonosznak általános szimbólumot emeljen. A történelem azt mutatja, hogy mindig ott van jelen — a változó időben változó erősséggel, változó formában és jelszavakkal —, ahol a társadalom figyelmét a bajok valódi okairól el kell terelni. Ezt az alapérzést és mentalitást kísérelte meg Eötvös szertefoszlatni. A nyugati társadalmak polgárosult világát megismerve, az egyetemes emberi méltóság magaslatain szárnyaló tanulmánya volt az első, igazi nagyerejű eszmei támadás — a nemesi reformerek politikai törekvései mellett — a mítosz lerombolására a reformmozgalom közepén. A negyvenes évek kezdete a további reformok kiindulópontjává válik. Kivált, amióta Kossuth Pesti Hírlap-ja, amelyben a szerkesztő az új publicisztikát meghonosítva, könnyed és közérthető stílusban, szikrázó elmeéllel tálja fel a bajok okait és mutat rá a reformok szükségességére.5 1 Neki köszönhető, hogy ettől kezdve lesz a sajtó — az országgyűlés tanácskozásai mellett — a politikai küzdelmek új színtere, miközben a soron következő 1843-44. évi országgyűlés, nemcsak a magyar társadalom, de a hazai zsidóság történetében is új fejezetet nyit.
