Századok – 1995
Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285
286 SÁNDOR PÁL jutott el. A szöveget először Goldheim Lipót közölte a Magyar Zsidó Szemle 1885. évi kötetének 72-73. oldalain. 3. Ismét közöljük azt ajellemző s szinte alig ismert köriratot, amelyet aMiniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány adott ki Pesten, 1848. április 3-án, amelyben felszólítja az ország valamennyi alispánját, hogy — szükség esetén akár fegyveres erő alkalmazásával is — vessenek gátat a forradalmi napok kezdetén megnyilvánuló antiszemitazavargásoknak. Ez a szöveg ugyancsak a Magyar Zsidó Szemle 1884. évi kötetében a 413-414. oldalakon olvasható. Először Lőw Immánuel szegedi főrabbi adta közre. 4. Idézzük Klapka György tanulságos levelét is, amelyet Kohn Sámuel pesti főrabbihoz írt és amelyben áttekintést ad a honi zsidóság részvételéről a szabadságharcban. Klapka a levelet németül írta, szövegét Venetianer Lajos közölte, A magyar zsidóság története című munkájában. (Lásd a Budapesten, 1986-ban megjelent második kiadás 198-200. oldalait.) Ez a szöveg szolgált a magyar fordítás alapjául. 5. Végül újraközlünk egy ugyancsak alig ismert német nyelvű „Hirdetmény"-t magyar fordításban. Ezt Haynau táborszernagy tétette közzé Szegeden, 1849. augusztus 6-i keltezéssel a szegedi és a szabadkai zsidó hitközség „rebellis" magatartásáért kirótt anyagi büntetés tárgyában. A német szöveg a Magyar Zsidó Szemle, 1884. évi kötetének 412. lapján olvasható. A politikai keretek 1840. május 13-án befejezte munkáját a magyar országgyűlés Pozsonyban. Már hónapokkal előbb nyilvánvaló volt, hogy a Deák vezette nemesi liberálisok tábora, az udvar és a főrendi tábla többségének ellenállása miatt, csak elkerülhetetlen kompromisszumoktól fékezve tud tovább haladni a reformok útján. Az elért eredmények ennek ellenére sem voltak lebecsülendők. Elsősorban Deák elvben szilárd, taktikailag rugalmas politikai vonalvezetésének1 volt köszönhető a szólásszabadsági perek vádlottainak — kegyelem útján történt — szabadon bocsátása Az elítéltek, Kossuth május 10-én, Lovassy László három nappal később, amnesztiával ugyan, de kiszabadultak fogságukból. Wesselényi pedig, már 1839. március 30-án Gráfenbergben utazhatott szembajának gyógyítása végett, anélkül azonban, hogy a nyakába varrt vád alól felmentették volna. Ezért Deák 1839 őszén ismét kieszközölte az udvarnál a büntetés további elhalasztását. Az uralkodó viszont 1840. május elsején, a nádor útján kijelentette nyilatkozatában az országgyűlés színe előtt, hogy a szólásszabadságot nem volt szándékában megsérteni és a kormányzat elismerte a perek megszüntetésének szükségességét.2 Erről írta Deák 1840. május 14-i levelében az 1843 őszéig Freywaldauban megtelepedett Wesselényinek „állapotunk semmivel nem rosszabb, mint volt, jobb pedig azáltal, hogy a sérelmet okozott eseteknek tettleges következései meg lettek szüntetve".3 De egyéb főkérdésekben is sikerült némi haladást elérni, így a magyar nyelv ügyében is, mert a törvényhatóságok ettől kezdve magyarul írhattak fel az uralkodóhoz; a helytartótanács körlevelei is magyar nyelvűek; három év múlva pedig az anyakönyveket is magyarul kellett vezetni. Eredmény volt az úr-jobbágy viszony feudális kötelékeit felszaggató önkéntes örökváltságról hozott törvény is. Ezután a jobbágy — ha pénze volt — megválthatta feudális járadékait, anélkül azonban, hogy kivonhatta volna magát a földesúri joghatóság alól. A polgári reform irányába
