Századok – 1995
Tanulmányok - Kristó Gyula: A honfoglaló magyarok életmódjáról I/3
A HONFOGLALÓ MAGYAROK ÉLETMÓDJÁRÓL 25 gyobbik fele (Pécsvárad esetében éppenséggel kétharmada) lóval szolgáló. Mivel Pécsváradon 765-en szolgáltak lóval, viszont a monostor lovainak száma csak 120,8 9 teljesen egyértelmű egyfelől, hogy e 120 ló csak a monostor saját kezelésében levő lóállományának száma, másrészt pedig hogy a 765 lóval szolgáló nem e 120 lóval szolgált, hanem valóban saját lovaival. 27. Az 1055. évi tihanyi alapítólevél szerint I. András király 20 lovast (eques) és 5 lovászt (agaso) rendelt a monostor szolgálatára. Ha leszámítjuk a 20 ekéhez adott 60 mansióit, a „foglalkozásnévi" szolgáltatások közül a lóval kapcsolatos tevékenységet végzők teszik ki relatíve a legnagyobb tömeget, ugyanis szőlős 20, halász 10 van, s többiek pedig 1-3 fő közöttiek. A tihanyi apátság ménjeinek száma 34 a kancákkal együtt,90 a monostor 5 lovászának lehetett a dolga a 34 — monostori kezelésben levő — lóból álló ménes gondozása. Ha ez így van, a 20 lovas nyilván saját lovaival szolgált. 28. Ottó comes 1061-ben úgy rendelkezett, hogy a Somogy megyei Szentmárton falu népének lovai és szekerei a zselicszentjakabi apát hatalma alatt legyenek.91 29. A százdi monostornak 1067 táján 104 szolgája volt, 30 lovasából {eques) 20 a magyar, 10 a besenyő, a lovak száma pedig 10 pár. A Szatmár megyei Szekeres prédiumot a százdi monostort alapító Péter comes az apátságnak adományozta az ott levő, hozzá tartozó néppel együtt, akik havonta kétszer tartoztak szolgálni, és lovaikon követik az apátot, ahová csak az megy.92 30. I. Géza király 1075-ben előírta, hogy a Bihar megyei Artándra valók mind nyáron, mind télen állandóan 2 lóval szolgáljanak a garamszentbenedeki apátnak 9 3 31. A bakonybéli apátság 1086. évi oklevelében név szerint felsorolják azokat a szabadokat (liberi), 20 személyt, akik — egyéb szolgálatok mellett — az apáttal és a szerzetesekkel együtt lovagolnak (vagyis nyilván kíséretét képezik). Öt megnevezett faluban összesen további 49 lovas (eques) végez különféle, egyebek között szállítási és legeltetési munkát az apát számára. Megint más lovasoknak, akik a szántóvetőkkel és a szőlősökkel élnek összekeveredve (mixti), bárdokkal és útravalóval kell a monostorhoz menniük, és elvégezniük mindazt, amit nekik parancsba adnak. A bakonybéli apátság összeírásához a 12. század első felében csatolt rész is említ olyan lovakkal szolgálókat (vicales cum equis), akik más terhek mellett hónapokon át lovakkal szolgálnak az apátnak.94 32. A pannonhalmi apátságnak az 1093-1095 közti összeírás szerint 200 lova volt a csikókon kívül9 5 33. A veszprémvölgyi apácakolostor alapítólevelének Kálmán király által 1109-ben történt megújításában arról olvashatunk, hogy bizonyos falvakban az apátnő 60 fővel rendelkezik, akik lovakkal szolgálnak (servientes cum equis).96 Az egyházak alapításáról szóló, illetve javait összeíró korai oklevelek adatai egyértelműen igazolják, hogy temérdek ló volt all. század eleje és a 12. század eleje közti Magyarországon, hiszen a saját kezelésben levő több tíz vagy több száz lovon kívül óriási lóállománnyal rendelkeztek az egyháznak szolgáló azon népelemek, akiknek szintén voltak lovaik. Ne feledjük el, e száz év alatt jobbára néhány bencés apátság viszonyaiba nyerhetünk betekintést. Ugyanakkor lovai
