Századok – 1995
Tanulmányok - Kristó Gyula: A honfoglaló magyarok életmódjáról I/3
26 KRISTÓ GYULA nem csupán a monostoroknak voltak, hanem minden egyes plébániának is. I. István II. törvénykönyvének egyik cikkelye ugyanis előírta, hogy tíz falvanként építsenek templomot, amelyet 2 telekkel, 2 szolgával, lovakkal, továbbá ökrökkel, tehenekkel és aprójószágokkal láttak el.97 Most azonban figyelmünket a lovakkal szolgálókra fordítjuk. Kik voltak ők? Aligha lehet véletlen, hogy a 10-11. század fordulója körüli évtizedekben a monostorok alávetett népességének még a többségét a lovasok (azaz a lóval szolgálatba állt, illetve kényszerült emberek) alkották. Vitathatatlan tehát, hogy eredetileg szabad emberek voltak, akik lóval rendelkeztek. Erre a szakirodalom már korábban rámutatott. Lederer Emma azt írta: „korai törvényeinkben a »szabad« lovaival tűnik fel. Lovakkal dolgozik, lovakat gyűjtenek tőle, és amikor kóborol, lovaival együtt fogják őket össze. Véleményünk szerint a »saját lovaikkal« szolgáló rétegnek eredetét ezek közt a szabadok között kell keresnünk".9 8 Bolla Ilona éppen Lederer Emmára és Szabó Istvánra9 9 hivatkozva állapította meg, hogy a 11-12. századi magánbirtok liberjei „többségükben saját lovaikkal, fogatukkal szolgáltak, függésbe került szabadok voltak, és a világi birtok fejlődésének kezdeti szakaszában az úr mellett fegyveres feladatokat is láttak el". Abban azonban már nem érthetünk egyet Bollával, hogy „számarányuk a korai házigazdaságok szolgáltató népének összességéhez képest jelentéktelen volt".10 0 Ez utóbbi állításnak a korai oklevelek egyértelmű adatsorai mondanak ellent. Bolla Ilona könynyen cáfolható nézete azon téves megállapításra megy vissza, amely Lederer Emmánál olvasható: eszerint a lovaikkal szolgálók „első előfordulásával Péter comes állítólag 1067 körüli végrendeletében találkozunk".101 Mint láttuk, a lovakkal szolgálókra vonatkozó első adat legalább fél évszázaddal előzi meg a százdi alapítólevelet, így az első (és még több) előfordulás korábbra tétele magát a feltevést is hatályon kívül helyezi. Nemcsak azt kell azonban hangsúlyoznunk, hogy a lovakkal szolgálók megjelenése a magyarországi oklevelekben egyidős magával a magyarországi oklevelezéssel, hanem azt is, hogy e „foglalkozásnévi" csoport szereplése nem fejeződik be a 12. század elejével. Immár korántsem a teljesség igényével idézzünk fel néhány adatot, amelyek e csoport 12. század eleje utáni szerepléséről szólnak. 34. 1135. évi oklevélből arról értesülünk, hogy Lampert comes négy férfit adott a bozóki monostornak, „akiknek joguk saját lovaikkal (cum equis suis) az egyház elöljárójának szolgálni, szekereket húzni," továbbá kaszálni és aratni. Egy másik prédiumon is éltek olyan népek, „akiknek joguk a konyhában és saját lovaikkal (cum equis suis) szolgálni, kaszálni és aratni". Egy további személy saját lovaival köteles szolgálni az egyházat, szekerezni, kaszálni és aratni.102 35. Farkas a Bars megyei Kisszelepcsényben 1164-1165-ben a garamszentbenedeki apátságnak adományozott egy prédiumot saját lovával szolgáló iproprios equos servientium) hat háznép servus szal.103 36. Froa asszony Szeles prédiumán 1181-ben a 27 libertinus-mansic többsége saját lovaival szolgált (isti sunt servientes cum equis suis).10 A 37. III. Béla király egy 1181. évi, a cégényi monostor birtokait felsoroló oklevelében több faluban, illetve prédiumon fordulnak elő lovakon szolgáló jobbágyok (iobagiones in equis servientes).105
