Századok – 1995

Tanulmányok - Kurucz György: Érdekek és előítéletek. A brit diplomácia és Magyarország a 18. század végéig II/253

ANGOL-MAGYAR KAPCSOLATOK A 18. SZÁZAD VÉGÉIG 273 viselő Esterházyt, mint aki csupán „eszköz hazája összes szabadságának elárulásában". Amikor sok huzavona után a tárgyalások megszakadtak és Stepneyt visszarendelték Londonba, az angol diplomata megbotránkozva nyilatkozott a császári udvar hajthatatlanságárólAmagyar államjogi kérdésekbenjártassávált Stepney megértette, hogy a külföldi hatalmak garanciái, az idegen katonaság kivonása, illetve az önálló erdélyi fejedelemség követelése nem Rákóczi nagyravágyását szolgálta. Mindezek a kimerült országnak a korábbi önkényuralmi kormányzás újbóli alkalmazásával szembeni védelmi biztosítékait jelentették volna Stepney távozása egyébként a tényleges londoni közvetítési szándék végét jelezte. Bár 1707-es levélváltásuk során Anna királynőjóindulatáról biztosította Rákóczit, valójában a fejedelem soha nem remélhette, hogy az esetleges európai békekötés során Magyarországot is belefoglalnák a szerződésbe. Ráadásul az ónodi országgyűlés végzése, a Habsburgok trónfosztása sem változtatta meg a londoni külpolitika irányítóinak álláspontját. A Rákóczi törekvéseivel kapcsolatos magatartást egyébként kellően illusztrálja Robinson tiszteletesnek, a lengyelországi angol követnek a tevékenysége, aki mindent elkövetett azért, hogy a Rákóczi számára oly fontos pénz- és fegyverutánpótlást megakadályozza. A fejedelem azonban nem mondott le arról, hogy esetleg elnyelje a szigetország diplomáciájának támogatását. 1707 elején követe, Johann Klement e támogatás elnyerése céljából indult el Nyugat-Európába. Klementnek sikerült is találkoznia Marlborough hercegével valamint Sidney Godolphin miniszterrel Londonban, ahol a fejedelem korábbi feltételeit ismertette. Az udvarias fogadtatás ellenére mégis eredménytelenül távozott. Godolphin semmilyen határozott ígéretet nem adott arra nézve, hogy Anglia esetleg kezdeményezőleg fog fellépni Magyarország érdekében az általános európai béketárgyalásokon. Az egyetlen üzenet, amit a követ továbbíthatott az volt, hogy Rákóczi mielőbb próbáljon meg kiegyezni a bécsi udvarral. Egyébként Marlborough és pártja helyzete ekkorra már igencsak megrendült, s a hatalomra kerülő toryk a gyors európai béke megteremtésén munkálkodtak. A londoni kabinetben történt uralomváltás azonban közvetett módon hatással volt a magyarországi helyzet alakulására is. Figyelemre méltó ugyanis, hogy Bolingbroke miniszterelnök utasítására Francis Palmes követ többször is a magyarokkal kötendő méltányos béke mellett emelt szót Bécsben. Palmes jelentéseiből, valamint a szűkszavú kabineti jegyzőkönyvekből ráadásul kiviláglik, hogy 1710 végétől és 1711 elejétől csakis Pálífy János császári tábornok tárgyalásaitól várták a „magyarországi bajok" mielőbbi megoldását. * * * A fentiek alapján természetesnek tűnik, hogy az 1711-es szatmári békekötés, illetve a császári amnesztia hírét kedvezően értékelték Londonban. Rákóczi mozgalma a Habsburgok örökös magyarországi királyságát veszélyeztette, s így az semmilyen hosszú távú brit külpolitikai elképzelésbe nem illett bele. Nem jó szemmel nézték például azt sem, hogy a szatmári békekötés után a fejedelem az ambiciózus I. Péter orosz cár támogatását igyekezett elnyerni. Mindamellett a fejedelem későbbi diplomáciai erőfeszítései azért is kudarcra voltak ítélve, mert a katonai vereséget követően az országgyűlés és a rendek közjogi-politikai támogatásával sem rendelkezett. A nemzetközi kapcsolatokhoz szükséges legitimációs háttér hiányában Rákóczit formálisan is lázadónak minősítették Londonban.