Századok – 1995

Tanulmányok - Kurucz György: Érdekek és előítéletek. A brit diplomácia és Magyarország a 18. század végéig II/253

274 KURUCZ GYÖRGY HI. Károly trónra lépése után a brit diplomácia többé nem ismert el semmiféle magyar külpolitikai kezdeményezést, jóllehet a Habsburgok nemzetközi pozícióit érintő országgyűlési végzéseknek továbbra is megkülönböztetett figyelmet szentelt. Ez tűnik ki például a Pragmatica sanctio 1722-23-as vitáiról, vagy a Mária Terézia trónra lépését követő első időszak magyar rendi állásfoglalásairól küldött jelentésekből. A század utolsó harmadában azután II. Józsefnek a rendekre nézve sérelmes kormányzati gyakorlatát, illetve a rendek és az udvar közti esetleges konfliktus következményeit elemezték behatóbban a követek. Természetesen a francia forradalom kitörése után hirtelen még fontosabbá vált London számára a Habsburg uralkodó és a magyar nemesség viszonya. Közel egy évszázados minta szerint a francia háborúkban mindig használható szövetséges erejét csakis engedetlen magyar alattvalói vonhatták el a kibontakozó széleskörű európai konfliktustól. Érthető tehát, hogy József halála után megkönnyebbüléssel vették tudomásul Londonban a bécsi udvar és a magyar nemesség közti újabb kompromisszum megszületését. Feltűnő viszont, hogy amagyar jakobinus mozgalom, utóbb pedig vezetőinek kivégzése teljes mértékben elkerülte a szigetországi diplomácia figyelmét. A Habsburg Birodalomba való betagolódás alaptételének elfogadásával ellentétben az államközi kapcsolatok eltérő minőségi szintje figyelhető meg a kereskedelmi érintkezések tekintetében. A brit diplomácia irányítói a Habsburg uralkodók birodalmát ez esetben nem oszthatatlan egészként kezelték, hanem egyszerűen elfogadták, hogy a Magyar Királyság éppenséggel más vámszabályokkal rendelkezik, mint a birodalom többi része. A közvetlen gazdasági érdekeket sújtó bécsi intézkedéseket viszont igencsak sérelmezték Londonban. Ennek tulajdonítható, hogy például 1743 végén a szigetország és a Habsburg Birodalom között kötendő kereskedelmi szerződés előkészítő tárgyalásai során rögtön felmerült az a gondolat, hogy Mária Terézia országaival külön-külön kellene szabályozni a kereskedelmi kapcsolatokat. De megfigyelhető az is, hogy a két ország közti kereskedelmi kapcsolatok pártolására parlamenti döntések születtek Londonban. Ennek megfelelően számos adat utal arra, hogy a 18. század folyamán diplomáciai eszközökkel is igyekeztek biztosítani a szigetországi termékek magyar piacokon való értékesítését. George Stepney például 1704. december 30-án terjedelmes jegyzékben tiltakozott a bécsi udvarnál országa kereskedelmi érdekeinek magyarországi megsértése ellen. Ráadásul 1715-ben egy bécsi brit megbízott azért utazta be Magyarországot és Horvátországot, hogy felderítse, vajon milyen árukat lehetne ott eladni, vagy onnan kivinni. Adatok vannak arra nézve is, hogy a század végének francia háborúi során nagy mennyiségű magyarországi gabona importálását készítette elő a londoni kormány. Bár pontos számok nem állnak rendelkezésre a két ország közti kereskedelmi forgalom nagyságát illetően, annyi azonban bizonyos, hogy az angol textiláruk már a középkortól ismertek voltak Magyarországon. A szigetországi kereskedők kezdetben német közvetítéssel nyugat felől juttatták el áruikat az országba, de a 16. század végétől már adriai kikötőkben rakták ki áruikat, majd Belgrádon keresztül szállították azokat az ország belsejébe. Fennmaradt például George Lowe kereskedő levelezése, aki a tizenötéves háború idején a keresztény hadakkal együtt járta az országot, s jó üzleti lehetőséget látott a magyar végvári katonaság ruházatának megújításában. A magyar áruk közül a későbbiek folyamán a hagyományos kiviteli cikkek, főként bor