Századok – 1995

Tanulmányok - Kurucz György: Érdekek és előítéletek. A brit diplomácia és Magyarország a 18. század végéig II/253

272 KURUCZ GYÖRGY protestánsokat sújtó rendelkezésekről. Stepney aggodalommal figyelte az eseményeket, s alkalmanként igen elítélőleg nyilatkozott a Kollonich Lipót által megtestesített abszolutista kormányzati módszerekről. Figyelmét az sem kerülte el, hogy az országra kirótt súlyos adóterhek tovább növelték az elkeseredettséget. Egyúttal arra is emlékeztetett, hogy a nyugati frontokra vezényelt császári ezredek hiánya komoly következményekkel járhat egy esetleges felkelés során. Stepney megérzései azután beigazolódtak. 1703. június 6-i levelében még arról írt Sir Charles Hedges miniszternek, hogy az északi megyékben tapasztalható nyugtalanságot talán sikerül gyorsan elfojtani. Tíz nappal később kelt jelentésében viszont az epeijesi parancsnok, Wilson császári ezredes híradása alapján számolt be felettesének a feszültség fokozódásáról. Bár Károlyi Sándor dolhai győzelme rövid ideig azt a látszatot keltette, hogy csupán elszigetelt parasztfelkelésről van szó, azonban Stepney június 20-i levele után már megkülönböztetett figyelmet szenteltek Londonban II. Rákóczi Ferenc mozgalmának. Az egyre nagyobb területeket érintő felkelés kiváltó okait 1703. október 17-i részletes elemzésében tárta a londoni kabinet elé Stepney. Ez idő tájt már megbizonyosodhatott arról, hogy korlátozott katonai beavatkozással már nem lehet megakadályozni a kuruc csapatok előrenyomulását. A magyarországi események ugyanakkor cselekvésre ösztönözték a szigetország diplomáciáját. Mint a korábbi francia háborúk alkalmával, most is attól tartottak, hogy a francia és bajor csapatok ellen harcoló I. Lipót jelentős erőket lesz kénytelen elvonni a nyugati és észak itáliai hadműveletektől. Anglia és a másik szövetséges hatalom, Hollandia diplomatái tehát olyan utasítást kaptak feletteseiktől, hogy próbáljanak meg közvetíteni Rákóczi és az udvar között. E tárgyalássorozat azonban, amelyet minden részletében feldolgozott a magyar történetírás, nemzetközi garanciák hiányában, illetve a kuruc csapatok vereségei következtében Rákóczi számára kedvezőtlenül zárult. A rendkívül gazdag forrásanyag alapján mindenesetre igen részletesen rekonstruálható a közvetítő diplomaták magatartása, a Selmecbányái és nagyszombati béketárgyalások menete. George Stepneyt egyébként később az a vád érte Londonban, hogy Rákóczi érdekei szerint próbált közvetíteni az 1706-os nagyszombati béketárgyalásokon. Erről azonban szó sem volt, csupán a magyar álláspontot is meghallgatva, némi engedményekre igyekezett rávenni a bécsi udvart. Megbízatásának sikeréhez nem sok reményt fűzött, hiszen igen hamar kiderült, hogy Rákóczi csak fegyverrel szerezhetett érvényt követeléseinek. Tudta azt is, hogy Magyarország nagyobb fokú önállósága vagy elszakadása a Habsburg Birodalomtól, a London számára hasznos szövetségest gyengítené. Ennek következtében eleve kizárt, hogy a szigetország érdekeivel ellentétesen működött volna A közvetítő angol és holland diplomácia megbízottai ráadásul nem egyenlő tárgyalófélként kezelték Rákóczit, illetve a szövetkezett rendek képviselőit. Kétségtelen viszont, hogy George Stepney, a szigorúan értelmezett követutasításokon túlmenően, igen belátóan járt el, sőt egyéni szimpátiája alapján Rákóczi álláspontját is igyekezett megértéssel kezelni. Ez jórészt annak tulajdonítható, hogy Bécs akaratának feltétlen érvényesülése esetén veszélyeztetve látta a magyarországi protestánsokat. Másrészt erős ellenérzéseket váltott ki benne Esterházy Pál nádor és az udvarhoz hű magyar nemesség egy részének magatartása Stepney például 1704. április 9-i jelentésében olyan embernek jellemezte a magas közjogi tisztséget