Századok – 1995

Tanulmányok - Kurucz György: Érdekek és előítéletek. A brit diplomácia és Magyarország a 18. század végéig II/253

ANGOL-MAGYAR KAPCSOLATOK A 18. SZÁZAD VÉGÉIG 259 volt, hogy a legmagasabb szintű érintkezések tekintetében Magyarország nemzetközi rangja egyre inkább leértékelődött. * * * II. Ulászló trónra kerülését követően az országgyűléseken résztvevő nemesség legfőbb törekvése a királyi hatalom gazdasági és katonai erejének visszaszorítása volt. A korabeli magyar belpolitikai élet e sajátossága viszont nem tekinthető egyedinek, mivel a rendek és az uralkodó hatalmi vetélkedése az általános európai fejlődés jellemzője volt. Szerencsétlen módon azonban olyan időszakban került erre sor Magyarországon, amikor az országot fenyegető török hódítókkal szemben a rendelkezésre álló erőforrások koncentrálására lett volna szükség. Igaz, hogy a gyenge jellemű uralkodó és környezete eredendően képtelen volt legalább az ország korábbi védelmi szintjének fenntartására. Természetesen némi veszélyérzet tapasztalható volt Budán, amely az egyik mozgatójává lett a külső szövetségi kapcsolatok teremtésére irányuló erőfeszítéseknek. Ennek egyik eszköze volt a dinasztikus házassági kapcsolatok létesítése, s így elvben Habsburg Mária és a még gyermek II. Lajos frigye a Német-Római Birodalom katonai segítségnyújtását is garantálta. Más kérdés, hogy az egykori szövetséges a kiszolgáltatott helyzetben lévő országot idővel saját birodalmához csatolhatta, amelyhez legális alapot éppen a korábbi családi szerződések szolgáltattak. Ez tehát a dinasztikus a -lapokon létesülő nemzetközi kapcsolatok egyik igen súlyos következménye volt. A rendkívüli módon meggyengült királyi hatalom másik lehetősége a diplomáciai tevékenység összeurópai méretekben való kiterjesztésében rejlett, s amelynek elsősorban lélektani és ideológiai indíttatása volt. E gondolat természetesen nem volt új keletű, hiszen a keresztény szolidaritás felébresztésére tett első kísérletek a korai keresztes háborúk idejére vezethetők vissza. Mindamellett figyelemre méltó mozzanatnak számít az 1522. június 19-én kötött windsori szerződés, amely többek között VIII. Henrik és V. Károly császár törökellenes fellépését hivatott szabályozni. A londoni udvar és a magyarországi Jagellók diplomáciai kapcsolatainak alapját azonban mintegy két évtizeddel korábban vetették meg. VII. Henrik kancelláriájának egyik irata ugyanis arról tanúskodik, hogy Geoffrey Blythe, York esperese 1502. május 27-én királyi felhatalmazást nyert egy törökellenes szövetség részleteinek megtárgyalására II. U-lászlóval. Bár más források egyelőre még nem támasztják alá, igen valószínű, hogy Blythe küldetésére magyar követek kezdeményezése nyomán került sor. Nem hagyható viszont figyelmen kívül az a körülmény, hogy Edmund de la Pole, Suffolk hercege, valamint öccse, Richard de la Pole, 1505 és 1507 között hosszabb időt töltött Budán. Jóllehet Blythe és a de la Pole fivérek tevékenysége további kutatást igényel, közvetett módon azonban egy másik forrás ugyancsak VII. Henrik magyar ügyek iránti érdeklődésére utal. A British Library Cotton gyűjteményében található Adrian de Corneto bíboros 1504. január 4-én kelt levele, amelyben II. Ulászló számára küldött segélyekről tájékoztatta az angol királyt. E meglévő kapcsolatok korábban nem tapasztalt kiszélesedését eredményezte azután VIII. Henrik trónra lépése. Talán nem túlzás ha azt állítjuk, hogy nem kizárólag a siralmas magyarországi állapotok, hanem az ambiciózus és érdeklődő fiatal király személye is szerepet játszott ebben. Az 1510-es évek főbb magyarországi eseményeinek több-kevesebb részletességgel való említése, a különböző