Századok – 1995

Tanulmányok - Kurucz György: Érdekek és előítéletek. A brit diplomácia és Magyarország a 18. század végéig II/253

ANGOL-MAGYAR KAPCSOLATOK A 18. SZÁZAD VÉGÉIG 257 a magyar udvart Lajos tervezett itáliai hadjáratával kapcsolatban. Ráadásul More küldetése nem tekinthető egyedi kapcsolatteremtésnek, mivel a Public Record Office kancelláriai iratanyagai szerint John, Lewes priorja, Otto de Grandison, valamint Thomas de Baddeby személyében már 1345 májusában egy három tagú delegáció kelt útra Angliából, hogy Edward nevében a magyar királlyal tárgyaljon. Mindezek alapján igen valószínű, hogy a két udvar a későbbiek folyamán is érintkezésben állt egymással, jóllehet eddig még nem kerültek elő olyan források, amelyek Lajos megbízottainak szigetországi küldetéséről tudósítanának. Mindemellett az angol-magyar érintkezések figyelemre méltó mozzanatának számít, hogy Lajos angolokat is seregébe fogadott. Thuróczi János említi krónikájában, hogy angol íjászok, valószínűleg Itáliában harcoló zsoldosok egy csapata, Magyarországra is eljutott. Lajos az angolokat Erdély déli határainak védelméhez osztotta be. Számos adat utal a Zsigmond korabeli követjárások gyakoriságára így például 1394. január 18-án kelt John Holland, Huntingdon grófjának menlevele, amelynek tanúsága szerint a magyar királlyal való találkozás céljából hagyta el Anglia partjait. Egy négy évvel későbbi feljegyzés szerint John Paran arra kapott felhatalmazást, hogy több más uralkodó mellett, tárgyalásokat folytasson a magyar királlyal is. Az 1410. február 26-i felhatalmazás szerint pedig Härtung van Klux és John Stokes tényleges szövetség megkötéséről tárgyalhatott Zsigmonddal. Zsigmond egyébként maga is járt Londonban, bár érdekes módon a különféle kancelláriai és kincstári feljegyzések nem tartalmaznak konkrét utalást az angol udvarban tett látogatásáról. Annál több nyoma maradt egy megbízható magyar diplomatája küldetésének, aki egyúttal Szent Patrick purgatóriumát is megjárta, amint erről a British Library Royal gyűjteményének egyik kézirata is beszámol. Pásztói Tar Lőrinc,a kancelláriai feljegyzés szerint Laurence de Pastoche, a rangjához illő kísérettel együtt 1412. április 2-án indult el Londonból, hogy tárgyalásainak befejeztével visszatérjen hazájába. A kérdésre, hogy mi lehetett a két távoli udvar feltűnő egymáshoz való közeledésének az oka, akár még Zsigmond német-római császárrá való megválasztása előtt, arra időszakonként más-más válasz kínálkozik. Az első és legkézenfekvőbb magyarázat, legalábbis a Zsigmond trónra lépését követő éveket illetően, az a Balkánon előretörő és már a déli határokat fenyegető törökök elleni általános európai szövetség létrehozásának gondolata. Megjegyzendő, hogy Bolingbroke, a későbbi IV. Henrik, 1392-ben személyesen találkozott Magyarországon Zsigmonddal, s Nikápolynál angol csapatok is harcoltak az egyesült keresztény seregben. A későbbi kapcsolattartást viszont egyrészt a Német-Római Birodalomban támadt ellenlábasaival szembeni fellépés, másrészt a huszita mozgalmakkal való, esetleg szélesebb nemzetközi támogatással megvalósított leszámolás indokolta. Mellesleg a londoni udvar Zsigmond csehországi politikája iránti érdeklődését bizonyítja, hogy a középkori diplomáciai levelezéseket tartalmazó állami iratok között található Frigyes meisseni őrgróf 1420. jűliusában kelt levelének másolata, amelyben a cseh eretnekek elleni küzdelemről számol be a bajor hercegnek. A levél írója egyébként u tal arra is, hogy magyar katonaság is részt vett a hadműveletekben. E meggondolásokon túlmenően egyúttal azt is figyelembe kell venni, hogy a száz éves háború kiújuló ellenségeskedései miatt Londonnak határozottan érdekében állt a jó viszony fenntartása Zsigmonddal, mivel ez ellenfele, a franciák nemzetközi elszigetelését is jelenthette.