Századok – 1995

Tanulmányok - Kristó Gyula: A honfoglaló magyarok életmódjáról I/3

A HONFOGLALÓ MAGYAROK ÉLETMÓDJÁRÓL 17 anyagcseréjének egy olyan, történetileg kialakult formája, amelyben a legelőváltó gazdálkodáson alapuló nagyállattartás túlsúlyba került. A nomadizmus történetileg nem előzte meg és nem kerülte ki a földművelést". Ehhez a definícióhoz a következő — alább rövidítve idézendő — megjegyzéseket fűzte: (1.) a legelőváltás rendes körülmények között ciklikus körben zajlik, sugara több körülménytől (csapadék, állatállomány összetétele stb.) függ, azaz nem jár együtt szükségszerűen területváltással; (2.) a nagyállattartás nem jelenti a ló, szarvasmarha, illetve a teve többségét, csupán meghatározó voltát; (3.) a túlsúly nem jelenti a földművelés hiányát, hanem annak másodlagos, kiegészítő jellegét. A téli szállásokon folyó földművelés mindig szerves része a nomád gazdálkodásnak. Ettől megkülönböztetendő a nomád területeken belül élő, többnyire telepített földműves csoport, valamint a hódoltatott földművesektől különböző módon behajtott földműves termény kérdése; (4.) a nomadizmus mindig lovas vagy tevés vándorlás, a legelőváltás szükségszerűen együtt jár vándorlással, de nem jár együtt szükségszerűen területváltással. A területváltás lehetősége benne gyökerezik a nomád életformában, de annak nem fő formája.4

6 Az elméleti megalapozottság természetesen sokat segíthet a tisztánlátásban mind általában véve, mind a honfoglaló magyarok esetében konkrétan is. Adatokat, közvetlen adatokra épülő következtetéseket azonban nem helyettesíthet. Más szavakkal kifejezve: nem akkor tesszük az ügynek a legnagyobb szolgálatot, ha deduktív módon az általános megállapításokat vetítjük rá a magyar viszonyokra, hanem akkor, ha — az általános megfontolásokat szem előtt tartva, de azoktól lényegében függetlenül — elvégezzük a magyar érdekeltségű adatok összegyűjtését, mert ezek érdemi hozzájárulást jelentenek a kérdéskör nemzetközi összefüggéseinek tisztázásához is. A magyar vonatkozások adattárát azonban nem a rossz értelemben vett komplex módszer szellemében kell összeállítani. Ez a rossz értelem azt jelenti, hogy amikor egy tudományterület (egy kutató) argumentációja „megbicsaklik", gyorsan egy közvetett adathoz (szomszédos tudományszakhoz, analógiához stb.) fordul, újabb „megbicsaklás" esetén egy másik rokon tudományágtól kér segítséget, más analógiához fordul továbblendítés célzatával, vagyis az egész folyamat egy tendenciózusan kijelölt, szinte előre elhatározott pályán fut végig. Ezzel szemben mi úgy véljük: előbb el kell jutni egy szuverén tudományterület illetékességének végső határáig, s csak azt követően kell rokon területhez fordulni. Ilyen alapállás követelte meg, hogy elvégezzük a honfoglalás kori magyarság életmódjára vonatkozó, a kérdéskörre meghatározó jelentőséggel bíró írott adatok összeállítását. Ezek az adatok nyilván egyfajta képet rajzolnak ki. Ha majd a többi tudományág (régészet, néprajz stb.) is elvégezte a maga szuverén acíaífeltáráson alapuló összegzését, akkor van helye — és nem menet közben — az egyes tudományszakok által elért eredmények „szintezésének", azaz eredményei összevetésének. De — hangsúlyozzuk — egyelőre ettől még messze vagyunk. Mivel végső soron etnikus és kronologikus eredményekre vagyunk kíváncsiak, nyilván e rekonstrukcióban azon tudományterületeknek kell nagyobb szerepet kapniuk, amelyek képesek etnikai és időrendi következtetésekre jutó eredményeket produkálni. Magunk az alábbiakban a honfoglaló magyarság életmódjának megítélését döntően befolyásoló mozzanatok írott forrásokbeli tükröződését kí-