Századok – 1995
Közlemények - Teke Zsuzsa: Firenzei kereskedőtársaságok; kereskedők Magyarországon Zsigmond uralmának megszilárdulása után 1404–37 I/195
208 TEKE ZSUZSA polgároknak, akiket egyben arra is felhatalmazott, hogy arany és ezüst pénzt verjenek.12 1 1427 februárjában azonban Zsigmond az alsómagyarországi bányavárosokat egyetemlegesen kibocsátotta a kezéből. Arany-, ezüst-, vas-, ólom urburájukat — egyedül a rézét tartva meg magának — átengedte, cserébe a harmincadokért, Borbálának, a városokat pedig a királyné urburaispánjának és tárnokmesterének jogköre alá rendelte.12 2 A királyné embere, Héthársi azonban csak 143 l-ben tűnt fel Körmöcön, mint urburaispán,12 3 előtte Falbrecht viselte a tisztséget, aki zálog-tulajdonosból idővel Zsigmond hivatalnoka lett. Ekkor létesíthette Zsigmond a rézkamara ispáni tisztséget — comes cupri nostri —, mert Falbrecht 1431-ben szerepelt először ebben a minőségében.124 Tekintve a királlyal való szoros kapcsolatukat, a Melanesik minden bizonnyal megtalálták a módját, hogy a rézhez hozzájussanak. Az is elképzelhető, hogy valamilyen formában Falbrechttel is együttműködhettek, mert halála után12 5 Tommaso Melanesi lépett a helyére. Zsigmondnak egy 1437 áprilisában kelt oklevele ugyanis Tommaso Melanesit néhai „comes cupri nostri"-ként emlegeti, aki Pipóhoz hasonlóan anélkül halt meg, hogy a kezelésére bízott javakkal elszámolt volna.126 Hivatali ideje alatt Itáliában lebonyolított rézeladásról ugyan nincs tudomásunk, ami azonban még nem zárja ki, hogy az ellenkezője legyen igaz. Ugyanakkor Bécsben adott el rezet, úgy tűnik, nem a király megbízásából, hanem a saját számlájára Az 1437. évi oklevélben ugyanis arról van szó, hogy a király Tommaso halála után kinevezett „comes cupri"-ját, az ugyancsak prátói Rinaldo Rinaldeschit bízta meg, hogy a Melanesi által Simon Putel bécsi polgárnál letétbe helyezett 1425 magyar aranyat felvegye. A király indoklása szerint az összeg azért őt illeti meg, mert Tommaso elszámolás nélkül halt meg. Az említett Simon Putel egyike volt azon bécsi kereskedőknek, aki egyes dél-német kereskedőkkel társaságban rendszeresen Bécs és Velence között bonyolította üzleteit.12 7 így nagyon valószínű, hogy a réz Simon Putel révén újra csak Velencében talált piacra. Tommaso Melanesi egyébként még 1436 márciusában életben volt, mert Zsigmond ekkor unokaöccsével együtt lateráni palotagróífá emelte.12 8 Ugyanaz nap lett lateráni palotagróf Rinaldo Rinaldeschi is. Feltehetően azonos azzal a Raynaldus de Allorival, akit Pipo még 1426 májusában Tommaso Melanesivel együtt jelölt Mattia Scolari végrendelete végrehajtójának.129 Rinaldo kamaragrófként 1437 augusztusában bukkant még egyszer elő forrásainkban.13 0 Ekkor a „comes cupri nostri" cím mellett a „castellanus castri nostri de Gelnicz" címet is viselte, tehát rézkamara grófi hatásköre mind az alsó-, mind a felső-magyarországi bányavárosok rézurburájának kezelésére kiterjedt. A 30-as évek második felére tehát a firenzeiek újra élre kerültek az államháztartás irányításában. A Bardik, Melanesi, Rinaldo Rinaldeschi mellett a Fronte-Carnesecchi kereskedőtársaság kapcsán megismert Antonio Zati is fontos hivatalba került: 1435-ben a segesvári pénzverő kamara kamaragrófja lett.131 Ezek után azt várnánk, hogy a firenzeiek fémkivitele és általában magyarországi tevékenysége újabb lendületet vett. A fellendülés azonban nem következett be, a harmincas évek elejének elsősorban politikai okokra visszavezethető megtorpanása után a kereskedelemben a század elejéhez viszonyítva visszaesés tapasztalható. 1432 novemberében Zsigmond, büntetni akarván a köztársaságot az érdekeivel ellentétes politikájáért, elrendelte, hogy a Magyarországon és Németországban kereskedő firenzeieket tartóztassák le, vagyonukat kobozzák el.13 2 Ugyanekkor hatal-
