Századok – 1995
Közlemények - Teke Zsuzsa: Firenzei kereskedőtársaságok; kereskedők Magyarországon Zsigmond uralmának megszilárdulása után 1404–37 I/195
FIRENZEI KERESKEDŐK MAGYARORSZÁGON 1404-1437 KÖZÖTT 209 mazta fel Schlik Gáspár birodalmi kancellárját, hogy a firenzeiekkel szemben represszáliákat alkalmazzon. Firenze még abban a hónapban hosszú levélben fordult a birodalom választóihoz és a magyar főurakhoz, az eljárás igazságtalanságát hangoztatva A levélben megvonták a firenzeiek magyarországi kereskedelmi tevékenységének mérlegét is.13 3 Zsigmond ugyanis azt állította, hogy mind ez ideig „divitias ingentes atque permultas ex regno Hungarie relatas" Firenzébe. Ezzel szemben Firenzében úgy látták, hogy polgáraik közül egyesek valóban „divitiis aucti", de kevesen vannak azok, akik „patrimonia sua" Firenzébe hozták volna. Sőt, „ ut si calculus ponatur, multipliciter plura perdidisse cives nostri in illo regno, quam inde reportasse reperientur". Úgy tűnik, Firenze érvelésében több a túlzás, mint Zsigmondéban. Igaz ugyan, hogy a vásárlók, élükön a királyi udvarral, nem mindig fizettek, és ilyenkor a kereskedő „ex divite inops in pátriám remeavit". Az is igaz, hogy néhányan közülük a szerzett vagyonnal nem tértek vissza Firenzébe, vagyonukkal nem a firenzei társadalmat gazdagították és többször megesett az is, hogy a kereskedők céltáblái voltak Zsigmond haragjának. De vannak más tények is, amelyek azt bizonyítják, hogy nem a negatívumok túlsúlya a jellemző. így Firenze mindenkor nagy súlyt helyezett a kapcsolatok fenntartására, egyesek évtizedekig Magyarországot választották üzleti tevékenységük színhelyéül, egyes magyar városokban, így Budán, Pécsett, Nagyváradon, Nagybányán, Zágrábban, Zenggben többen is letelepedtek közülük, és végezetül a zökkenők, a represszáliák ellenére sem hagytak fel magyarországi tevékenységükkel.134 Bár többen a megismert firenzeiek közül elhagyhatták az országot,135 mert 1431 után már nem tudunk róluk, de helyettük mások jöttek A firenzeiek száma az országban még mindig jelentős lehetett, ha a köztársaság Albert üdvözlésére 1438-ban küldött követét többek között arra utasította, ajánlja a király figyelmébe polgárait, akik „stanno o veramente anno trafíico nel suo reame d'Ungheria et nelli altri luoghi di sua Signoria".136 Névszerint azonban csak két céget ismerünk, amelyek képviselői a 30-as években is aktívak voltak az országban. Az egyik a már ismert, az országgal korábban is kapcsolatban álló Uberto Zati cége volt, amely a Fronte-Carnesecchi társaság felbomlása után is kereskedett az országgal: Niccolo kereskedés közben Magyarországon halt meg, és itt végezte pályafutását Uberto is, akinek Budán lévő javait halála után a nádor lefoglaltatta13 7 A másik cég Niccolo és Antonio Popoleschié volt. Az Alberthez küldött követnek szót kellett emelnie a királynál érdekükben is. Áruikat ugyanis, amelyeket Antonio forgalmazott Budán, lefoglalták. A Popoleschiek cége a családi vállalkozás mintapéldánya volt. Az említettek apja már 1379-ben szövetkereskedelemmel foglalkozott,138 gyermekei a szövetkereskedelmet összekapcsolták a gyártással is. Az egyik rokonnal, Salvestro Popoleschivel társulva, két üzlettel rendelkeztek,13 9 és a drága szövetek gyártására specializálódtak. A Catasto adatai szerint a Convento di San Martino 45 cége között előkelő helyet foglaltak el az évi átlagban 85 vég szövettermelésükkel.14 0 Adósaik sorában olyan nevek szerepelnek, mint a két Medici, Cosimo és Lorenzo, Uberto Zati és testvérei, Leonardo és Piero di Filippo Strozzi, valamint az olcsóbb szövetet gyártó Antonio di Giovanni Rucellai e compagnia. A gyapjút Londonból, a londoni Villani cégen keresztül szerezték be, és Velencében, Bolognában rendelkeztek érdekeltséggel. Niccolo akkor jöhetett Magyarországra, amikor Zsigmond már megenyhült a firenzeiek irányában. Ez valamikor 1435-37 között következhetett be. 1435-ben még érvényben lehettek a fi-
