Századok – 1995
Közlemények - Teke Zsuzsa: Firenzei kereskedőtársaságok; kereskedők Magyarországon Zsigmond uralmának megszilárdulása után 1404–37 I/195
198 TEKE ZSUZSA hogy meglehetősen nagy tételekről lehetett szó. Lóvásárlásról két alkalommal — egyszer 100, majd 70 forint értékben — ad hírt a forrás, amiből nemigen következtethetünk az export méreteire. A lókivitel azonban az állandó megszorító rendelkezések miatt2 0 egyébként sem mehetett simán. így a behozott áru ellenében minden valószínűség szerint elsősorban a magyar aranyforint áramlott külföldre. Az adósok és hitelezők listája jól példázza, hogy egy-egy kereskedőtársaság az alapító tagokon kívül milyen széles körre teijedt ki, mennyi embert és pénzt mozgósított, vont be a magyarországi kereskedelembe, és az üzletek hogyan fonódtak össze egymással az országon belül és kívül. A Fronte-Carnesecchi budai kereskedőtársaság működési mechanizmusa nyilván nem egyedülálló, ugyanígy működött a többi is, ha hasonló részletességgel nem tudjuk is bemutatni. így a 20-as évek elején létesült Simone és Tommaso Melanesi budai társasága is21 lényegében ugyanabban a körben mozgott, ugyanazokkal a cégekkel állott összekötettésben, mint a Fronte-Carnesecchi társaság, amelyen keresztül Simone Melanesi bekapcsolódott a magyarországi kereskedelembe. Zsigmond 1424 augusztusában Simonét, egy évvel később pedig Tommasót és Giovannit fogadta familiárisaivá22 Giovanni, a későbbi váradi püspök egyébként 1424 júniusától többször is előfordult a király környezetében, amikor birodalmi ügyekben ítélkezett Tatán és Budán. Egy ilyen ítélkezés alkalmával Pipo is jelen volt, vele együtt szerepelt a tanúk között. A Scolarik és a Melanesik kapcsolatára utal, hogy Pipo mind testvére, Mattia, mind pedig rokona, Andrea Scolari váradi püspök végrendelete végrehajtójává többek között Tommaso Melanesit is jelölte.23 A Melanesiken keresztül újabb firenzei szövetgyártó, szövettel kereskedő cégek vettek részt a magyarországi kereslet kielégítésében. így Andrea és Bernardo Lamberteschitől, Antonio Giovanni Rucellaitól rendszeresen kaptak árut értékesítésre.23 /3 Az áruhitel mellett igénybe vettek pénzhitelt is. Cecca d'Amerigo Frescobaldi 1000 forintot kölcsönzött nekik, hogy haszonnal forgassák2 4 Ugyancsak adott pénzt üzleteik vitelére Bernardo di Giovanni Portinari,25 akinek apja korábban oly nagy érdekeltséggel bírt Magyarországon. A Melanesi család több tagjának is volt érdekeltsége Magyarországon. így a szövetkereskedő Melanese di Ridolfo Melanesinek aki Piero di Gerardinót bízta meg, hogy áruját Magyarországra vigye.2 6 A két budai társaságon kívül még jó néhány firenzei választotta Magyarországot kereskedő tevékenysége színhelyéül. Zsigmond 1423-ban Antonio Fronte mellett még négy firenzei kereskedőt és társait ruházta fel hasonló kiváltságokkal.27 Filippo di Simone Capponit, Zenobio Panzacit, Pietro és Niccolo di Andrea Lamberteschit. Filippo di Simone Capponi egy igen jómódú üzletembertől, Giovanni Panciatichitől kapott pénzt a magyarországi kereskedelemre, ahol az adatokból ítélve elsősorban pénzüzletekkel foglalkozott28 Már 1412-ben felbukkan Budán 2 9 és az uralkodót az évek során többször kisegítette pénzkölcsöneivel3 0 Kereskedelmi tevékenységéről Zsigmond 1423. évi oklevelén túl a már idézett 1427 júniusában készült felmérés is tanúskodik. Zanobio Panzaciról további adattal nem rendelkezünk, de a név alapján arra kell gondolnunk, hogy azonos lehetett Filippo di Simone Capponi megbízójával. Pietro és Niccolo Lamberteschiről, az Andrea és Bernardo Lamberteschi családi vállalkozás magyarországi képviselőiről jelenlegi forrásismereteink alapján 1419-ben tudunk először, de feltehető, hogy már korábban megjelentek Budán. Andrea és Bernardo
