Századok – 1995
Közlemények - Teke Zsuzsa: Firenzei kereskedőtársaságok; kereskedők Magyarországon Zsigmond uralmának megszilárdulása után 1404–37 I/195
Teke Zsuzsa FIRENZEI KERESKEDŐTÁRSASÁGOK, KERESKEDŐK MAGYARORSZÁGON ZSIGMOND URALMÁNAK MEGSZILÁRDULÁSA UTÁN 1404-37 Ha a firenzeiek egy jó időre ki is szorultak az ország pénzügyigazgatását, bányaügyét, kereskedelmét ellenőrző hivatalokból, nem voltak minden támasz nélkül a királyságban. Filippo Scolari, aki Luca di Pecchia kereskedősegédjéből lett az ország leghatalmasabb bárójává,1 aki a királyság bányaügyeire is befolyást gyakorolt,2 honfitársainak élete végéig fontos támasza maradt. Filippo Scolari jelentős szerepe az ország politikai, gazdasági életében már 1405-ben tudatosult Firenzében, amikor gratuláltak felemelkedéséhez, kérve egyben a Magyarországon tevékenykedő firenzeiek pártfogását.3 Az 1405 júliusában írott levélben mindjárt Pietro Fronte szövetgyártó fiát, Fronte di Pietro Frontet és társait ajánlották figyelmébe. Fronte 1404 áprilisában jött először Magyarországra,4 ahol az 1405. évi híradás szerint, már egy másik firenzeivel, Giovanni Biligardival működött együtt.5 A társaság ügyeinek vitelére — „pro suis sociorumque suorum negotiis peragendis et exigendis pecuniis" — Fronte testvére, Antonio 1406 augusztusában indult Budára,6 tarsolyában ugyancsak egy Filippo Scolarinak szóló ajánlólevéllel. Antoniónak azonban hosszabb távon aligha lehetett szüksége a köztársaság ajánlólevelére, mert társaságukhoz 1406 szeptemberében csatlakozott Filippo Scolari testvére, Mattia is, aki a firenzei kereskedelmi bíróság közlése szerint 1410 augusztusáig állt velük társas viszonyban.7 1411 áprilisában ugyanis Fronte di Piero Fronte kötelezte magát a firenzei kereskedelmi bíróság előtt, hogy Mattia Scolarinak és a vele társaságban lévő Antonio di Suntinak kifizeti adósságát. A Fronték időközben újabb társat találtak a magyarországi kereskedelemre, akinek árujával és pénzével Antonio Budán rendezkedett be az üzleti életre. Az új társ, Pagolo del Berto Carnesecchi tekintélyes gyapjúszövet kereskedő volt, aki a maga részéről 2500 forinttal lépett be a társaságba.8 Antonio a 10-es évek elején már mint budai kereskedő, sőt, mint budai polgár szerepelt, és mind Filippo Scolarival, mind magával Zsigmonddal üzleti kapcsolatba került. 1410-ben a kalisi várnagynál Pipo adósságának egy részét egyenlítette ki, a következő években pedig Zsigmondnak kölcsönzött.9 Az összeg nagyságát nem ismeijük, de nyilván jelentős összeg lehetett, ha az uralkodó Sopron és Kassa városát is felszólította, működjenek közre a visszafizetésben.1 0 Úgy tűnik, jelentős kamatot is kellett utána fizetni, mert különben Zsigmond nem panaszkodott volna a német lovagrend nagymesterének az előnytelen feltételek miatt, amelyek mellett a pénzt kölcsönözte. 1413-ban ugyanis a német lovagrend nagymesterétől neki járó 12 500 cseh garast Antonio Fronténak rendelte kifizetni, akitől „nicht mit kleinem unserm schaden'' vett fel kölcsönt.11 Ennek ellenére a továbbiakban sem nélkülözhette szolgálatait, mert 1419-ben familiárisává fogadta,
