Századok – 1995
Közlemények - Teke Zsuzsa: Firenzei kereskedőtársaságok; kereskedők Magyarországon Zsigmond uralmának megszilárdulása után 1404–37 I/195
196 TEKE ZSUZSA ami korábbi analógiák alapján azt jelentette, hogy a kereskedő udvari környezetéhez tartozott, elsősorban az ő és az udvar rendelkezésére állott.1 2 1423-ban pedig arról értesítette birodalmi alattvalóit, hogy Antonio Fronténak a magyarországi kereskedelemben „könnyítéseket" adott.13 A könnyítések mibenlétéről azonban nem szólt az oklevél. Antonio egyébként Pipo szűkebb környezetéhez tartozott, mert 1426 márciusában a temesi ispán őt is jelölte bátyja, Mattia végrendeletének végrehajtójává.14 Antonio budai társaságának működéséről, itáliai, magyarországi kapcsolatairól az 1427. évi firenzei Catasto felmérése alapján alkothatunk képet. A társas viszony 1411 körül létesülhetett a két Fronte és Pagolo di Berto Carnesecchi között. Az évek során annyi változás történt, hogy Pagolo mellé két fia, Simone és Giovanni is társult, és a Fronték közül csak Antonio maradt a színen. Antonio budai társasága — compagnia di Buda — bár szorosan együttműködött a Carnesecchiekkel — Simone Carnesecchi és testvérei firenzei társaságával — a húszas évek elején önállónak látszik. 1427júliusában azonban a két társaság szervezetileg is egyesült, és ez előtt keletkezett a Catastóba is bekerült kimutatás, amely áruforgalmukról, kereskedőpartnereikről, klientúrájukról egyaránt számot ad.15 Mivel az 1427 júniusában készült összesítés a jelek szerint jó néhány év kereskedelmi tevékenységét veszi figyelembe, a társaság magyarországi működésének egészére jellemzőnek tarthatjuk. A társaság Pisa, Firenze, Fano (Romagna), Velence, Zengg, Modrus, Zágráb és Buda nyolcszögében bonyolította üzleteit, olaszok és magyarok, főurak, főpapok, városi polgárok, Magyarországon élő firenzeiek szerepeltek üzletfeleik, hitelezőik között. Bár Antonio gyakran és huzamosabb ideig tartózkodott az országban, a társaság munkáját több, Budán berendezkedett firenzei is segítette. Egyesek közülük később önállósultak, vagy más társaság ügyeinek képviseletét is ellátták. Ilyen volt a prátói származású Simone Melanesi, aki a forrás szerint „nagyon régen", tehát működésük kezdetén állt szolgálatukba, és adott el számukra Budán, majd a 20-as években már saját társaságával szerepelt ugyanott. Ilyenek voltak Antonio di Bonaccorso degli Strozzi, Antonio di Francesco Zati, akik a társaság alkalmazottjai voltak, de ugyanakkor mások ügyeiben is eljártak. Leonardo di Domenico Attavanti a számadás megjelölése szerint „velük volt Budán", egyszer adósként, másszor hitelezőként szerepel, nyilván részt vett az áruk értékesítésében. A behajthatatlan, elévült adósságok listáján 8 olasz, feltehetően zömmel firenzei, és két magyarországi szerepelt, akik közül csak az egyiket sikerült azonosítani. Ez pedig Frangepán Miklós, Zengg grófja volt, aki 240 forinttal tartozott, és a jelek szerint nem tudták tőle behajtani a pénzt. A lista összeállítója meg is jegyzi, hogy a gróf már régóta adósuk, a fizetésre semmi hajlandóságot nem mutat, legfeljebb abból a vámból vonhatják le tartozását, amelyet Magyarországra jöttükben, területein áthaladva fizetni tartoznak. A többi adósok listája három nagy csoportra osztható: Firenzében, Velencében, Fanóban tevékenykedő firenzeiek, Magyarországon működő firenzeiek, Magyarország beliek Firenzében említhetjük Niccolo d'Agnolo Serraglit és társát, akik Mattia Scolarival is üzleti kapcsolatban álltak, Berto e Ridolfo Peruzzi e compagnia-t, Bernardo di Bárdit, Velencében Giuliano és Niccolo Zatit. E két utóbbi Magyarországon vásárolt ökörbőrt értékesített számukra, és ezért tartozott. Giuliano és Niccolo Zati egyébként az 1425-ben Velence székhellyel alakult Uberto Zati e fratelli szövetkereskedő tár-
