Századok – 1995
Közlemények - Nógrády Árpád: „Magistratus et comitatus tenentibus” II. András kormányzati rendszerének kérdéséhez I/157
188 NÓGRÁDY ÁRPÁD 1893.1. 152., továbbá pl.: Hóman SRHI. 271. Kristó 1988. 453-454.) Nyitrai és bihari várcsapatokra 389-390, a soproni; uo. 371. 66 Györffy I. 210. és 212. 66 Moravcsik 197. és RA 63. 67 Moravcsik 242., méltóságai pl.: RA 128., 131., 133., 136., 138., 68 Pauler 1893. I. 328-329. 69 Pauler 1893. uo. 70 Pauler 1888. 501-526. különösen 517-521. 71 Endlicher 246. 72 Békefi 140. 73 Kristó-Makk 82. 74 A jövedelemjegyzéket értékelő legújabb szakirodalom (Barta J.-Baiia G. 1993.) alapján azonban ügy tűnik, hogy a kimutatásban szereplő összegeket mintegy 20-25% korrekcióval reálisnak tarthatjuk. A módosított értékeket pedig — mintegy 50 ispán egyidejű működésével számolva (az ispánok feltételezett számát lásd a 20. oldalon) — a méltóságsorok megyerangsorával összevetve elképzelhetőnek tűnik, hogy a legelőkelőbb ispánok egyenként mintegy 500-750, a további kb. tíz jelentősnek tűnő ispán 200-250, míg a névsorok szerint súlytalanabb közel három tucatnyi ispán talán 75 márka értékű ajándékot fizethetett. 75 SRH I. 371. 76 Zsoldos Attila közelmúltban közzétett tanulmánya (Zsoldos, 1991. 45-76.) mutatott rá, hogy a vármegyék kontingenseiben a várelemeken és az ispán kíséretén kívül a megye területén élő más királyi népek hadakozói és a közszabadok is megjelentek. A megyei háttérrel nem rendelkező várispánságok csapataiban azonban értelemszerűen csak az első két kategória vonult fel. Ez egyenlő nagyságú várkontingensek esetén is — főleg a közszabadok jelentős létszámából adódóan — igen eltérő „megyei" seregeket feltételez. (E jelenségre lásd még Pauler 1888. 519.) Borosy András pedig Zsoldos Attila fenti és Kristó Gyula újabb megye-eredményeit (Kristó 1988. passim) továbbgondolva úgy vélekedett, hogy a vármegye és nem a várszervezet hadereje keresendő a 300-400 fő mögött. (Borosy 1992. 29.) 77 CD IV/3. 547. 78 A jelenség értelmezésére további példákkal: Bolla 1983. 239-240. 79 Györffy I. 403. 80 CD V/l. 184., és CD V/2. 491. (Szegény fia Pál olvasatához Vó. Györffy I. 403.) 81 Vátyra összefoglalóan: Györffy I. 403-404. és Kristó 1988 290-293. 82 Karakó comitatus - megítéléséhez; Kristó 1988. 280-283. 831 Vö. pl.: Wertner 1906-1907. és Enge 1 1981. (főleg 3-6.) 84 Soproni I. 8. 85 AO IV 292. SRH. I. 211. VR. nr. 16., 83. Vó. Györffy I. 574. és Kristó 1988. 470-482. 86 SRH I. 211. VR nr. 112. Györffy I. 45^8. Kristó 1988. 399-403. Jóllehet eredetileg Heves Újvár része volt, ám a tárgyalt korszakban már nem ennyire homogén test a „két megye", hiszen Hevesnek külön curialis comese van, várszervezetéről is van adat azaz az ispán is feltűnhetne újvári és hevesi ispánként. 87 Pozsonyi és barsi ispán; MES I. 187. Méltóságsorokban; Dl 87639., CD III/2. 467.(RA 234.) 88 „Hubám fecit comitem Nitriensem et aliorum castrorum"; SRH I. 80. (Pais Dezső fordítása: MKI 43.) Az „et aliorum castrorum" kitétel talán a fejezetben említésre kerülő Semptére, Galgócra, Trencsénre, Bolondócra és Bánra vonatkozhat. 89 SRH I. 371. 90 ÁÚO VIII. 51-52. 91 Talán az országból kivonuló kunok ölték meg. Vó. Rogerius 26. fejezet. (SRH II. 567-568.) 92 Két változatban; ÁÚO VIII. 49-55. 93 Soproni I. 2-3. Ugyanakkor nem lehet elhallgatni, hogy 1171-ben III. István oklevele említést tesz egy bizonyos „Ivanka comes de Luchman"-ról (Soproni I. 3.), akit a szakirodalom általában locsmándi várispánként határo- meg (Vö. Kristó 1969. 133-134.). Ivánka comes esete — noha megítélésének kérdése több nehézséget is felvet — megítélésem szerint jól példázza azt, hogy az egyes hozzárendelések mögött nem puszta automatizmusok húzódtak meg. 94 SRH I. 371 értelmezéséhez Vó. Kristó 1988. 456. 95 Moravcsik 221. 96 RA 2207.
