Századok – 1995
Közlemények - Nógrády Árpád: „Magistratus et comitatus tenentibus” II. András kormányzati rendszerének kérdéséhez I/157
II. ANDRÁS KORMÁNYZATI RENDSZERE 189 97 Vö. 55. jegyzet. 98 Véleményem szerint nem mond ennek ellent Angelosz Kálóján szereplése sem. Jóllehet II. András unokaöccsét két ízben is a „Szerémség ura"-ként említik (CD IV/1. 27. és CD IV/3. 552.) , ez a terület azonban csak a Száván túli Szerémséget jelentette (Vö. Szűcs 1993. 76.), s így Pál példáját szem előtt tartva nem elképzelhetetlen, hogy Kálóján bácsi ispánsága révén lett Szerem megye „kormányzója". Ispánságai: kevei pl.:RA 608., bácsi pl.: RA 674. 99 Jóllehet csupán benyomás, mégis érdekesnek tűnik Kán nembeli Gyula bodrogi ispánsága. Gyula három ízben állt a megye élén, noha családi birtokainak jelentős része Baranyában terült el, és sem László, sem Gyula nevű fia nem szerepelnek baranyai ispánként. Miért kerülik Baranyát? Talán András nem akarta őket a birtokaikat felölelő megye ispánjaivá tenni? Lehetséges, bár a birtok-ispánság kapcsolat Poth Csák nembeli Miklós, Bare fia Miklós esetében úgy tűnik nem jelentett akadályt. Ezért talán nem tartható teljesen kizártnak, hogy a 13. század elején időlegesen Baranya (esetleg Tolnával együtt?) a bodrogi ispán alá tartozhatott. (Bodrog és Tolna „fúziójára" mindenesetre 1291-ből (HO VII. 220.) és 1300-ból (CD VI/2. 290.) már konkrét példákat is ismerünk, jóllehet ez a tárgyalt korszakra vonatkozóan nem bizonyító erejű.) 100 A korábban elmondottakon túl erre utalhat az is, hogy Kemejnél két előkelő három várcsapattal (tribus agminibus castrorum) áll át Salamonhoz, tehát egyikük hadereje a hagyományos létszámot véve is alapul 6-800 fő lehetett. (SRH I. 384.) 101 Váczy 1935. 40. és 1993 109. 102 Fügedi 1986. 53-54. 103 CD III./1 198. 104 CD m/1 205. 105 „eí quicumque habuerit terrain valentem annuas uncias auri XX, in quo valore unius militis et servitium trium mensium consistebat" idézi Göbbels 1984. 96. 106 A 13. század közepén — igaz, hogy csak a bellatores olyan köreiben, ahol a király adományának feltételes jellege ezt lehetővé tette — IV Béla már 2,4-3 márka évi jövedelemtől megkövetelte a páncélos hadakozást: Szűcs 1984. 365-366. 107 Err e utalhat egy Csák, soproni ispán nevére hamisított 1237. évi oklevél is, amelyben Csák, ispáni jövedelméből évi 100 márkát ajándékoz a borsmonostori apátság számára. Ha hihetünk a hamisítónak, a soproni ispán évi jövedelme e 100 márka sokszorosára rúghatott.(ÁUO XI. 294.) Kritikája: Szentpétery 1916. 96. és 121. 108 RA 357. 109 A 11-12. században valószínűleg a nem várszervezethez tartozó királyi népek hadakozói is a megye ispánjának zászlaja alatt vonultak harcba: Zsoldos, 1991. 55. 110 Vö. 33. jegyzet. Az Aranybulla kiadatásának körülményeire: Karácsonyi 1899. Az udvari főtisztségviselők azonban, a királyhoz fűződő személyes, bizalmi viszonyuk révén, az udvarban jelentős informális befolyással rendelkeztek, és ez felemelkedésüket is megkönnyítette. így a legelőkelőbb ispánságokat is elnyerhették, azaz kivételes esetben már 1220 előtt is előfordulhatott a megye-udvari főtisztség párosításának jelensége. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a „korai" párosítások és az 1220 körül bevezetett gyakorlat között minőségi különbség állt fenn. Csák nembeli Demeter, valamint Hontpázmány nembeli Sándor — már ismertetett — kancellári megítélésének jellege ugyanis arra utal, hogy politikai pozíciójuk lényegét 1220 előtt megyésispánságuk és nem udvari hivataluk jelentette. 111 A százalékos arány kiszámításánál némileg önhatalmúan jártam el. Az 1216. és az 1217. esztendőket ugyanis nem vettem figyelembe, mivel Ugrin kancellár — legalábbis számomra — rejtélyes módon e két évben csak a főméltóságokat, és a tárnokmester kivételével őket is csupán megyéjük említése nélkül sorolta fel. E két év hozzáadásával az arány 43%, a csökkenés tendenciája így is érzékelhető, de véleményem szerint az 1216-17. évi jelenség miatt ez az érték logikailag „sérült". 112 RA 608. és Biharra: Wertner 1897. 459 (Dénes nádor 1236-ban Szolnok és Bihar élén állt, s talán ez lehetett a helyzet 1235-ben is.) A hatalomátvétel területi konzekvenciái jól lemérhetők a Béla szemében nem kívánatos Kán nembeli Gyula bán fiának, Lászlónak félreállításában is. Ugyanis aligha véletlen, hogy László, II. András utolsó országbírója kénytelen volt felcserélni bácsi ispánságát a megyerangsor szerint lényegesen kisebb fontosságú Somogyra. 113 Szűcs 1993. 105-152. 114 E dolgozat elkészítésében tanácsaikkal sokan voltak segítségemre. Ezúton is köszönöm Barta Gábor, Engel Pál, Draskóczy István, Solymosi László, Zsoldos Attila számomra nagyon hasznos segítségét.
