Századok – 1995
Közlemények - Nógrády Árpád: „Magistratus et comitatus tenentibus” II. András kormányzati rendszerének kérdéséhez I/157
II. ANDRÁS KORMÁNYZATI RENDSZERE 177 katonáskodást támogató társadalompolitika elvei jórészt feloldódtak, s így a Béla alatt még kívül rekedtek számára is lehetőség nyílott a nemesi jogállás elnyerésére. Erre utal V István 1272. évi és IV László 1279. évi, vátyi lövőket nemesítő oklevele, és talán erről árulkodik az 1279-ben nemesítést nyert Pál sagittarius apjának Szegény! (Zegen) megnevezése is.8 0 Az elmondottak alapján a comitatus lövőit nem tűnik indokoltnak teljes egészében elkülöníteni a vátyi székelyek csapatától. A Siculi de Wagh 100 fős kontingense így feltételezhetően Váty fegyveres erejének gerincét mutatja be, s ebből eredően valószínűtlen, hogy a várcsapat létszáma az ispánság fénykorában meghaladta volna a kétszáz főt.8 1 Az eddig elmondottak szerint talán már a 11. század végétől számolhatunk megyehierarchiával, s ebből adódóan igen előkelő comitatusokkal is. E megyék kiugróan magas ispáni jövedelmük és nagy katonai erejük révén comesük számára igen magas presztízst biztosítottak. Az azonban továbbra is kérdéses, hogy honnan eredt e megyék pozíciótöbblete. Korábban már említettem, hogy a vizsgált korszak méltóságsoraiban megyei háttérrel nem rendelkező várispánságok — egy kérdéses esettől eltekintve8 2 — nem fordulnak elő. Ebből — legalábbis e néhány évtizedre vonatkozóan — e kisebb várkerületek viszonylagos politikai súlytalanságára következtethetünk. Aligha kíván különösebb indoklást, hogy az óriási kiterjedésű Bihar fölött területi fennhatóságot gyakorló comes hatalmi-politikai szerepe nem lehetett azonos a vátyi comitatus élére helyezett ispánéval. De vajon mi a helyzet a területileg nem ilyen szélsőséges értékeket fölvonultató megyék között? Miért lehetett pl. Bács fontosabb mint Csongrád? Részletes összehasonlítást a korszakra vonatkozó írásos emlékanyag szűkössége ugyan nem tesz lehetővé, a különbségek néhány vonása azonban úgy vélem megragadható. Közismert, és a magyar középkor későbbi századaiban viszonylag jól dokumentálható az a jelenség, hogy a hivatalban lévő ispánok száma mindig kevesebb volt a megyék számánál, mivel a legelőkelőbbek általában egyszerre több megye ispáni tisztjét is viselték.8 3 Ennek egyik első példáját II. Géza uralkodása idejéből ismerjük, amikor a vasi és soproni ispánság összpontosult egy kézben.8 4 Annak ellenére, hogy a bihari ispán fennhatósága kiterjedt Zarándra és talán Békésre is,8 5 az újvári ispáné pedig Hevesre,8 6 a méltóságsorok mégis csak mint bihari, illetve újvári ispánt említik őket. A jelenség nem lehetett egyedi, hiszen Mog egykori nádornak 1208-ban a királyi oklevelek méltóságsorai csak pozsonyi ispánságát rögzítették, holott ezzel egyidejűleg a barsi ispánságot is betöltötte.8 7 Érdekes jelenséget tapasztalhatunk a nyitrai ispán esetében is. A saját korát a honfoglalás időszakába visszavetítő Anonymus Zobor legyőzése kapcsán beszéli el, hogy Árpád vezér „Hubát Nyitra és egyéb várak ispánjává tette".8 8 Feltűnő, hogy Béla király egykori jegyzője Huba esetében kollégái — Mog volt nádor kapcsán tapasztalt — eljárását követte, s mindössze a magyar vezér nyitrai kinevezését tartotta fontosnak megjegyezni. Azt azonban, hogy Nyitra élére helyezésével más várak ispánságát is elnyerte — úgy tűnik — teljesen természetesnek tekintette. Összefüggés sejthető továbbá néhány Sopron megyére vonatkozó adat mögött is. 1071-ben, a körülzárt Nándorfehérvár felmentésére érkező besenyő sereget Ján ispán a soproniak csapatai(!) élén verte szét. Miként értelmezhetjük a krónikakompozíció agmiria Suproniensium kifejezését?8 9 Jóllehet a kérdésre egzakt feleletet nem
