Századok – 1995
Közlemények - Nógrády Árpád: „Magistratus et comitatus tenentibus” II. András kormányzati rendszerének kérdéséhez I/157
178 NÓGRÁDY ÁRPÁD adhatunk, a választ a megyében fekvő Locsmánd comitatus adománybirtokosainak kiléte mindenesetre igen erőteljesen sugallja; A megyében fekvő várispánságot ismeretlen időpontban adományozta el II. András az uralkodása alatt négy ízben soproni ispánná kinevezett Bare fia Miklósnak.90 Locsmánd később valószínűleg Miklósnak a tatáijárás idején bekövetkezett halálával került vissza IV Bélához.9 1 1263-ban mindenesetre a király kezén találjuk, mert ebben az évben kapta meg tőle Aba nb. Lőrinc étekfogómester, soproni ispán 92 Noha Miklós esetében az adomány-soproni ispánság párhuzam csupán valószínűsíthető, mégis úgy vélem, hogy a donáció-méltóság egyezés nem tekinthető véletlennek s vélhetően ez adhat magyarázatot a krónikás többesszám használatára; valószínűleg a soproni ispán alá sem egy, hanem több vár — Sopron mellett talán Locsmánd és Kapuvár (?) — tartozhatott, mint erre egy bizonyos Farkas nevű személy 1162. évi hőstette is utal, aki soproni várnépbeli létére Kapuvár védelmében tűnt ki.9 3 Valószínűleg a bácsi ispán területi fennhatósága sem csupán Bács megyére teijedt ki. A krónikakompozíció Nándorfehérvár 1071. évi — már említett — ostromát megörökítő fejezeteiben ugyanis utalást találunk arra, hogy a későbbi Szerém megyét felölelő terület élén Vid bácsi ispán állt.9 4 A két megye között Szerém kialakulása után is szoros lehetett a kapcsolat. Talán erre utal Kinnamosz megjegyzése, amely a Szerémség metropolisát Bács városában jelölte meg9 5 Később, V István legtöbb, méltóságsort tartalmazó oklevelében Gutkeled nembeli Pál bácsi ispánként szerepel, s csak egyetlen oklevél névsora említi egyidejű szerémi ispánságát is.9 6 Ugyanezt tapasztaljuk Ampod fia Dénes újvári ispánsága idején, ahol az Újvárt „kiegészítő" Szepes szintúgy csak egy ízben (1216-ban) fordul elő 9 7 Ebből talán nem indokolatlan Pál esetében is a Mog ispán és Huba vezér kapcsán megfigyelt jelenség ismétlődésére következtetni. Ha szabad párhuzamot vonni a fentemlített példák és Pál esete között, akkor talán az is valószínűsíthető, hogy az oklevél írója Bács esetében is természetesnek tartotta azt, hogy ispánjának hatalma más megyére is kiteljed.9 8 Ezek az adatok azt sugallják, hogy a korai méltóságsorokban leggyakrabban szereplő megyék alatt többnyire nem egy comitatust értettek, s az élükön álló személyek neve mellett azoknak csak e legjelentősebb ispánságát tűntették fel.9 9 A kiemelt megyék pozíciótöbbletének jelentős része tehát abból adódhatott, hogy egy-egy ilyen „konglomerátum" ispánja a mindössze egyetlen vár élére állított comeséhez képest lényegesen nagyobb jövedelem és katonai erő felett rendelkezett. így a legfontosabb comitatusok ispánjainak zászlaja alá — bizonyára a határvármegye jellegtől sem függetlenül — vélhetően igen komoly, a hagyományosan 300-400 főre taksált megyei haderőnél jóval nagyobb kontingens tartozott.10 0 A méltóságsorok feldolgozásával nyert táblázatok alapján — úgy vélem — az ország hatalmi súlypontjainak kibontakozása valószínűsíthető. E névsorok elemzéséből, s a fentebb ismertetett adatok felhasználásából kibontakozó kép, amely a kíséret világi előkelőinek (comites) politikai súlya és területi ügyköre [megyéje] között szoros összefüggést feltételez, az egyenlő súlyú „megyék" nézetét és a 11-12. századi ispánok puszta „Gefolgsleute" meghatározását101 nem támasztja alá
