Századok – 1995
Közlemények - Nógrády Árpád: „Magistratus et comitatus tenentibus” II. András kormányzati rendszerének kérdéséhez I/157
176 NÓGRÁDY ÁRPÁD A forráshely Békefi Rémig olvasatában és az általa mellékelt facsimile alapján Unusquisque comitum septuaginta duorum semel in anno regem Ungarie procurat et antequam de mensa surgat dona dat minus centum marcarum et aliquis eorum mille mareas. In quibus ad minus estimator summa solius regis larga computacione decern millia marcarum,72 (, A hetvenkét ispán mindegyike évenként egy alkalommal ellátja Magyarország királyát és mielőtt felkelne az asztaltól legkevesebb száz márka ajándékot ad, de van aki közülük ezer márkát is. Ebből magának a királynak a pénzösszegét legalább tízezer márkára lehet becsülni.")7 3 Ha a kimutatásnak a szakirodalomban eltérően értelmezett márka összegeivel nem is számolunk, annyit alighanem mégis kijelenthetünk, hogy a magyar viszonyokat szemlátomást jól ismerő jegyzékkészítő nem egységes juttatásról írt, hanem a comesek évi ajándékának minimumát és maximumát határozta meg, vagyis az egyes ispánok közti nagyságrendi jövedelemkülönbségek rögzítését természetesnek tartotta.7 4 A III. Béla kori jövedelemjegyzék e passzusa számunkra igen fontos, hiszen a megyerangsor számértékei mögött meghúzódó tartalomra világít rá. Egyrészt az ispánok bevételei között mutatkozó igen nagy eltéréseket érzékelteti, másrészt, közvetett módon — Pauler véleményének gyengítésével — e megyék előkelőségének másik elemére, katonai jelentőségükre is utal. Erre terelik figyelmünket a krónikakompozíció Salamon-kori fejezetei is. A Ján ispán vezette — a besenyők ezreit legázoló — soproni csapatok létszáma aligha lehetett 3-400 fő.7 5 Mogyoródnál a bihari agmen alkotta a bal szárnyat, a nyitrai adta a centrumot. Elképzelhető vajon, hogy a Géza herceg vezette derékhad mindössze 3-400 lovasból állt volna, miközben a tartalékot — 3x3 csapat — 2700-3600 fő biztosította? Továbbá aligha lehet figyelmen kívül hagyni, hogy e comitatusok jó része határvármegye volt, és Bács valamint Sopron kiemelkedően magas szereplésszáma is minden bizonnyal szoros összefüggésben áll a déli és a nyugati kapu jelentőségével. Másrészt úgy tűnik, hogy léteztek (a 3-400 fősnél) kisebb katonai erejű comitatusok is.7 6 Ilyennek tekinthetjük a Baranya megyei vátyi ispánságot, amelynek fegyvereseiről egy IV Bélának tulajdonítható keltezetlen királyi oklevél tudósít.7 7 Mivel a vátyi székelyeket ispánjuk hajdan (olim) elnyomta, a király a comes hatalma alól j kivette valószínűleg még a tatáijárás előtt, s egyúttal arra kötelezte őket, hogy őt I minden hadjáratában száz fővel szolgálják A diploma kiállításakor, az uralkodó korábbi j döntését módosítva a háborúiban hősiesen küzdő székelyeknek azt a lehetőséget kínálta föl, hogy ezentúl nem a fenti meghatározott számban (sub certo numero), hanem a királyi serviensek módján, oldalán személyesen vonuljanak hadba (per se et personaliter armati). Igen fontos, hogy ekkor Béla a vátyi székelyeket nem nemesítette („servienssé" tette), hanem mindössze lehetőséget kínálva felemelkedésükhöz nehézfegyverzet beszerzésére és személyes hadakozásra ösztönözte őket.78 Az 1277-ben vátyi nemesként felbukkanó Vasas! (Vosos) fia Lédában alighanem egy ilyen, a IV Béla által felkínált lehetősséggel élni tudó székely utódát láthatjuk.79 A korábban már személyes könnyűlovas hadakozásra sem képes székelyek mindegyikének persze nem sikerülhetett megfelelni a hadszervezeti reform szigorú követelményeinek. V István és IV László alatt azonban a korábbi szelektív, csak a minőségi
