Századok – 1995
Közlemények - Nógrády Árpád: „Magistratus et comitatus tenentibus” II. András kormányzati rendszerének kérdéséhez I/157
II. ANDRÁS KORMÁNYZATI RENDSZERE 175 ránk egy-két, témánk szempontjából érdekesnek tűnő adatot. Az egyiket még 1128-ra vonatkozóan jegyezte le Kinnamosz, a magyarok egyik leghíresebb emberének egy bizonyos Ákosnak görög fogságra vetését említve meg, akiről tudjuk, hogy 1138-ban a bihari ispánság élén állt.6 6 Nem kevésbé érdekes a bizánci történetírónak az 1167. évi Száva-menti csatát elbeszélő leírása. Közléséből ugyanis kiderül, hogy a Szerémség visszafoglalására küldött magyar sereg vezére Dénes bácsi ispán volt, minden valószínűség szerint egy azzal a Dénessel, aki ID. Béla alatt a bácsi ispánságon túl a bán és a nádor méltóságát is viselte.67 Ezek az adatok azt sejtetik, hogy a méltóságsorok alapján megfigyelt megyehierarchia főbb vonásait a 11. század utolsó harmadától nyomon követhetjük. Ugyanakkor a megyékről eddig vázoltakat egy látszólag súlyos érv gyengíti; Nevezetesen Pauler Gyula azon megállapítása, amely az egyes megyei zászlóaljak létszámát 3-400 lovasra becsülte.6 8 Pauler klasszikus munkája e „meglehetős egyformaságot" azzal magyarázta, hogy a „várföldek és vártartozékok közt se lehetett kivált eleinte, valami nagy és szándékos eltérés",6 9 és ezzel kimondatlanul is azt sugallta, hogy az egyes ispáni (comes castri) posztok között sem állhatott fenn lényeges különbség. A nagy monográfia e megállapítását szerzője már korábban kidolgozta és 1888-ban a Hadtörténelmi Közlemények hasábjain publikálta is.70 Az egyes várispánságok megítéléséhez kiindulópontul az Endlicher által közölt III. Béla kori jövedelemjegyzéknek az ispánok évi ajándékairól szóló részét használta föl. Az Árpádkor kiváló ismerőjét azonban a hibás forráskiadásból táplálkozó premisszája — úgy tűnik — tévútra vezette. A forráshely Endlicher kiadásában Unusquisque comitum septuaginta duorum semel in anno regem Ungarie procurat et antequam de mensa surgat dona dat munus centum marcarum et aliquis eorum II. C. marcas. in quibus ad minus presumitur summa solius regis larga computations X. mille marcarum.71 Pauler e kiadás alapján joggal vélekedett úgy, hogy a „megyék közt, nem ugyan a területre, hanem a vármegyei földek mennyiségére, a jövedelmekre nézve nem lehetett nagy különbség" hiszen az ispánok majd mindegyike egységesen évi száz márka ajándékot fizetett (és az egy-két kiemelt is „csak" kétszáz márkát adott) , ami „meglehetős egyformaságot tételez föl". Ezt az eredményt az 1152. évi orosz hadjárat 73 csapatból álló országos seregének említésével és Johannész Kinnamosznak az 1167. évi harcokat megörökítő (37 ispán vezette 15 000 fős magyar seregről beszámoló) feljegyzésével ötvözve jutott az egy-egy vár által kiállított 3-400 lovas téziséhez. Pauler Gyula gondolatmenete — s ezt hangsúlyozni kell — a jövedelemjegyzék hibás szövegkiadásától vezetett a bizánci történetíró adatához, és ebből adódóan téves kiindulópontból valószínűtlennek tűnik helyes konklúziót feltételezni. A kritikus szövegrész ugyanis nem a comesek egyenlőségéről szól.
