Századok – 1995
Közlemények - Nógrády Árpád: „Magistratus et comitatus tenentibus” II. András kormányzati rendszerének kérdéséhez I/157
174 NÓGRÁDY ÁRPÁD érintik; A 12. század végén s a 13. század első évtizedeiben az ország 72 comitatusa közül—úgy tűnik—mindössze a felsorolt 15 megyét tekintették jelentősnek, közülük is kihangsúlyozva Bács, Bihar, Sopron, Bodrog és Pozsony szerepét. *** A névsorokat átböngészve szembetűnő, hogy újra és újra ugyanazokkal a nevekkel találkozunk. A főméltóságok szintgén eddig sem ismeretlen jelenség főbb vonásait Fügedi Erik összegezte. Megállapította, hogy András kormányai szűk személyi körből verbuválódtak, főemberei gyakran váltogatták posztjaikat, s hogy a kormányátalakítások jelentős része mindössze méltóságaik cserélgetéséből állt.6 0 A megfigyelésbe a bárók ispánságait is bevonva két további jelenséget kell hangsúlyozni. 1., András méltóságviselőinek köre gyakorlatilag megegyezik a legfontosabb megyék comeseinek sorozatával. A megfelelés olyannyira szoros, hogy ebben az időszakban Bács, Bodrog, Bihar, Pozsony és Sopron ispáni tisztét jószerivel csak e csoport tagjai (de nem okvetlenül főméltóságukkal egyidejűleg) töltötték be. 2., A politikai elit tagjait zömében e 15 megye élén találjuk. Ispánságaikat sűrűn váltogatták, általában 2-3 évente, de ismerünk 4-6 éves periódust s talán számolhatunk egy-két ennél hosszabb ciklussal is 6 1 Feltűnő, s a megyék meghatározott körének cserélgetését jól illusztrálja az, hogy a szűkös forrásadottságok mellett is 12 olyan személyt ismerünk, akik legalább két ízben töltötték be egy-egy megye ispánságát, és közülük többen három-négy alkalommal is kinevezést nyertek ugyanazon comitatus élére.6 2 A politikád elitnek a 72 comitatus alig negyedében megfigyelhető koncentrálódása e megyék különleges szerepét sejteti. A közelmúltban Kristó Gyula —jóllehet eredményeiből más következtetésekre jutott — érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet. A 12. századi tanúsorok adatait egybevetve azt tapasztalta, hogy: „az 1108-1193 közti időszakban összesen 31 megye ispánja szerepel az okievek eschatocollumában, legtöbbjük csak 1-3 alkalommal, de Bihar kilencszer, Bács nyolcszor, a dunántúli Fejér hétszer, Bodrog pedig hatszor bukkan fel."6 3 Az egyezés több mint feltűnő, hiszen a tanúsorokban sűrűn szereplő megyék a méltóságsorok alapján legelőkelőbbnek tűnő ispánságok közül kerülnek ki. A méltóságsorok összeállításában, szerkezeti felépítésében és formuláris részeinek frazeológia-használatában megfigyelt szabályszerűségek 1192-1220 között tapasztalt kontinuitása pedig arra enged következtetni, hogy a jelentős politikai pozíciók köre és belső rangsorrendje ID. Béla utolsó éveitől egészen 1220-ig nagyobb változáson nem ment keresztül. E következtetés és a tanúsorok adatai egyúttal azt sugallják, hogy egyfajta megyék közötti rangsor korábban is létezhetett, nem Imre avagy András korának terméke. Érdemes lehet tehát a magyar királyság első két századának szűkszavú forrásait is ennek figyelembevételével átnézni. A krónikakompozíciónak Kálmán uralkodása alatt keletkezett fejezetei ezt a benyomást tovább erősítik. Aligha lehet véletlennek tekinteni, hogy Salamon király legbefolyásosabb híve és „rossz szelleme" Vid comes bácsi ispán! volt, és több mint feltűnő, hogy az 1070-es évek harcaiban is a bácsi, soproni, bihari és nyitrai várcsapatok szerepét hangsúlyozta ki a krónikás.64 Idrisi a 12. század közepének Magyarországáról írva Bács és Keve gazdagságáról számol be.6 5 A korszak bizánci forrásai is örökítettek
