Századok – 1995

Történeti irodalom - Die Habsburgermonarchie 1848–1918 (Ism.: Diószegi István) VI/1443

TÖRTÉNETI IRODALOM 1443 csolata, a frankfurti építkezések és jótékonysági alapítványok, a Rothschildok építkezési tevékenysége Európa különféle régióibein, a gyűjtőtevékenységük, a kulturális szerepük (a Rotschildok és a muzsika), stb. Az utolsó rész a család utóéletével foglalkozó írásokat tartalmaz. A francia Rothschildok körüli mítosz, a család az irodalomban, a család a „Harmadik Birodalomban", két fdm szembeállítása egymással: a náci Németországban és az USA-ban készült Rothschild-filmek szép elemzése, majd a bécsi Rothschild-vagyon „árjásítása" — mindezek a témák modern módszertani megközelítésben kerülnek terítékre, szerzőik nem egyszer a legfiatalabb kutatói nemzedéket képviselik. A családfával, a családtagok jegyzékével, s egyéb szükséges mellékletekkel felszerelt kötet méltán csatlakozik a kiállításhoz, illetve a kiálb'tás kapcsán létrejött másik kötethez. A kettő szervesen kiegészíti egymást, s sok minden újjal gazdagítja tudásunkat. De nem pótolhatják azt, amiről már szóltunk: a család történetének szerves feldolgozása aligha lehetséges a rendelkezésre álló teljes levéltári anyag feldolgozása, azaz a szabad kutatás rendelkezésére bocsátása nélkül. Gunst Péter DIE HABSBURGERMONARCHIE 1848-1918 VI/2. Die Habsburger monarchic im System der internationalen Beziehungen Hrg. von Adam Wandruszka und Peter Urbanitsch Verlag der Osterreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien, 1993. 686 p. A HABSBURG MONARCHIA 1848-1918. VI/2. A Habsburg Monarchia a nemzetközi kapcsolatok rendszerében A Habsburg Monarchia 1848-1918 közötti történetét tárgyaló, tíz kötetre tervezett sorozat, miután a korábbi kötetekben bemutatta a gazdasági fejlődést, a közigazgatást, a birodalom népeit, a vallásokat és a fegyveres erőt, két fél kötetet szentelt a nemzetközi kapcsolatoknak. Az első félkötet sok tekintetben szabályos külpolitikatörténet: az egyes fejezetek a külpolitikai irányítás struktúrájával, a diplomataképzéssel, a sajtópolitikával és propagandával foglalkoznak, legnagyobb terjedelemben természetesen a birodalmi külpolitikával. A szokványos külpolitikatörténettől azonban az első félkötet is eltért annyiban, hogy a Monarchia nemzeteinek külpolitikai törekvéseit is tárgyalta, valamint azzal, hogy a külgazdasági kapcsolatokra is kiterjeszkedett. A második félkötet viszont teljes egészében kuriozitásnak számít. A kapcsolattörténeti műfaj ugyanis, amelybe ez a félkötet sorolható, többnyire bilaterális síkon mozog, és két ország egymáshoz fűződő kapcsolatait taglalja. ,A Habsburg Monarchia a nemzetközi kapcsolatok rendszerében" című munka viszont egyszerre tizenkét ország külpolitika-spektrumába állítja be a soknemzetiségű államalakulatot. Az elért eredménytől függetlenül maga a vállalkozás, mint olyan, elismerést érdemel. Hasonló tematikájú kötetet igazság szerint bármely ország külpolitika-történetével kapcsolatosan ki lehetne adni, de talán egyetlen ország esetében sem lenne annyira indokolt, mint a Habsburg Monarchia tekintetében. A soknemzetiségű birodalom ugyanis összetettebb és ellentmondásosabb szerepet játszott az egyes országok szempontjából, mint bármely nagyhatalom. Hogy mint nagyhatalom hol partnere, hol riválisa volt a nemzetközi élet szereplőinek, az még teljesen egybevágott a szokásos viselkedési normákkal. Az európai hatalmi rendszerben betöltött egyensúlyozó szerepe azonban már olyan kuriozitás volt, amely egyetlen más hatalomnak sem volt sajátja, de az sem, hogy áttételesen közreműködött ennek a hatalmi rendszernek a megbontásában. Hogy a határai mentén és annak közelében fekvő kis országok előbb védnöküknek tekintették, majd etnikai jussukat követelve kezet emeltek ellene, esetleg fordított időrendben tették ugyanezt, csak tovább színezi azt a képet, amely a történelmi államalakulatról az egyes országok külpolitikájában kialakult. A környező országok közül Svájc viszonya rendezettnek és problémamentesnek tűnt a szomszédos nagyhatalommal, hiszen mint kis ország nem rivalizálhatott vele, etnikai alapon nem támasztott területi igényt, ugyanakkor nemzetközileg elismert semlegesség garantálta biztonságát. A zürichi szerzőpáros, Nikolaus Salzburger és Peter Stadler minden tekintetben szakszerű tanulmányából kiderül, hogy ez a szomszédság azért korántsem volt felhőtlen. A korábbi időszakban az