Századok – 1995

Figyelő - Stier Miklós: A „Mogersdorf” Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpózium első negyedszázadáról VI/1412

FIGYELŐ 1415 dókkal, gyengébb tőkés vállalkozói (főleg kereskedő) rétegekkel rendelkeztek: ipari igényeiket még sokáig a hagyományos termelési módszerekkel dolgozó céhszervezet elégítette ki. A kulturális szférát — az egyes városok színvonalára és súlyára jellemzően — egyetemek és főiskolák hiányában legfeljebb középiskolák és egy későn és szolid keretek között kibontakozó népiskolai hálózat jellemzi mindenekelőtt. A mezőgazdaság az egész térségre vonatkozóan mindvégig uralkodó termelési ág, s a földesúr és jobbágy feudális viszonya — a rendszernek a 16. századtól történő ismételt megerősödése folytán — egészen a 19. század közepéig megrendíthetetlenül állott fenn. Az adott történelmi táj egészének képéhez azonban az is hozzátartozik, hogy a kedvezőtlen feltételek ellenére is, sok ellentmondással terhelten ugyan, de megindult a küzdelem a fejlettebb Európához való felzárkózás érdekében. Jelzik ezt a 18. század parasztmozgalmai, amelyek a földesúri árutermelés súlyosodó jobbágyterheivel szemben a földesúr-jobbágy viszony legalábbis elviselhető szabályozását igyekeztek kikényszeríteni, érzékeltetik ezt a mezővárosok törekvései, állandó küzdelmeik a földesúri hatalmaskodásokkal szemben, piacközponti funkcióik kiépülése csakúgy, mint a művelődési viszonyok, a térség határain kívülre áramló diákok tömegeinek a polgárosultabb nyugati viszonyok megismerésére irányuló igyekezete, a tapasztalatok itthoni értékesítése, továbbá a városokon belüli kézműipari fejlődés, a 19. század második felétől bontakozó munkásmozgalom, majd a városiasodás európai jellemzőinek megjelenése a táj városaiban és irodalmában, átalában művelődésében. Mindezen jellegzetességek együttes és területileg is összefüggő jelentkezése olyan feltételkomplexumnak és fejlődésnek a jele, amely, ha távolinak is, de nem idegennek érzi magát a polgárosodó, ill. polgárosult Európa normáitól, amely ugyan arányaiban a nyugat-európai mintától elmaradottabb, alacsonyabb színvonalú, de mégiscsak azt igyekszik követni. A 16-tól a 19. század végéig — a 20. század elejéig — terjedő időszak különböző kultúrtörténeti jelenségeinek vizsgálata tehát azt a következtetést engedte meg levonni, hogy az ún. Pannon-térség gazdaság- és társadalomtörténeti fejlődése a nyugat-európai polgári-ipari és a kelet-európai feudális-agrár jellegű fejlődéstípus között helyezkedik el, és nemcsak földrajzi értelemben, hanem a gazdasági-társadalmi fejlődés e két nagy történeti modelljét tekintve is. A két fejlődés találkozásánál olyan variáns képződött, amely ugyan alapjában agráijelleget mutatott, ugyanakkor átmeneti típus volt. Ez a fejlődési variáns — úgy tűnik — a térség bizonyos egységességét biztosította. A szimpózium keretében zajló tudományos együttműködés következő öt-hat évében a Pannon-térség két világháború közötti történetének gazdag problematikája vált vizsgálat tárgyává. Minden résztvevő fél örömmel üdvözölte azt a tényt, hogy a történettudományi vizsgálatok végre átlépték az 1918-as „bűvös" határt, s hogy ezáltal sor kerülhetett a jelenünket legközvetlenebbül meghatározó történelmi múlt elemzésére. Kétségtelen nagy érdeme ez a szimpóziumnak, de ezúttal a modernkori témák más összefüggésben mutatkozó jelentőségét kíséreljük meg bemutatni. Ipar, mezőgazdaság, külkereskedelem, mögöttük társadalomtörténeti témák, a paraszti társadalom és életmód kérdései, politikai kérdések, mint pl. a paraszt-