Századok – 1995

Figyelő - Stier Miklós: A „Mogersdorf” Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpózium első negyedszázadáról VI/1412

1416 FIGYELŐ ság politikai szerveződése, kultúrtörténeti témák — íme a feldolgozott kérdések sokasága, amely ugyan még korántsem öleli fel a korszak teljes történeti problematikáját, de az összegyűlt anyag bizonyos mértékig mégis elegendő ahhoz, hogy a 10. évfordulóhoz hasonlóan a térség egészére, főként egységességének kérdésére vonatkozóan néhány bontakozó tanulságot levonhassunk. Új adalékokkal gazdagodtunk ugyanis a Pannon-térség egységességének kérdésében. Úgy tűnik, hogy a modern korszak, a kapitalizmus, az ipari fejlődés kibontakozása nem a korábbi egységesülés irányában hatott. Sokkal inkább segítette az eltéréseket, a fejlődés ütembeli és minőségi különbségeit, s eredménye az lett, hogy a Pannon-térség, eltérően a történelem korábbi (feudális) századaitól, nem, vagy egyre kevésbé képez a kelet-közép-európai történeti fejlődés modelljén belül alrégiómodellt. A közép- és kelet-európai teljes régión belül ugyanis a gazdasági és a társadalmi fejlődés legfőbb folyamatainak összehasonlító vizsgálata alapján három alrégiót különböztethetünk meg: az osztrák-cseh területeket, az orosz-lengyel-magyar fejlődési vonalat és a balkáni típusú fejlődés útját. így azután a Pannon-térséget a kapitalizmus előtörténete és kifejlődése szempontjából aligha lehet egységesen kezelni. Egyes területeinek fejlettsége között már a 18. század végén is mutatkozott fáziseltolódás, s az ezt követő ipari forradalom, amely maga is különböző hullámokban érte el a térség nyugati és keleti felét, olyan különbségekre vezetett az ipar térbeli elhelyezkedésében, amelynek összes menynyiségi és minőségi vonzata érzékelhető a keleti osztrák területek, a Dunántúl, Horvátország és Szlovénia gazdasági és társadalmi fejlődésének-fejlettségének eltérő vonásaiban. (A tőkeképződés, az ipari centrumok, a vasúthálózat alakulásának különbségei, a városi lakosság arányának nagy eltérsei, a munkásosztály kialakulásának és szervezettségének különbségei stb.) Az első világháborút követő új európai hatalmi helyzet vadonatúj történelmi szituációt eredményezett a Pannon-térség valamennyi népe számára. Mégpedig: a keletközép-európai problémáknak teljes mértékben a politikai szféra eszközeivel történő szabályozását. A győztes nagyhatalmak az itt élő népek számára új állami-politikai kereteket szabtak; a Pannon-térség népei is a vesztesek, ill. a győztesek szövetségi rendszerébe tagozódtak be. Mégis a korszak gazdaságtörténeti fejlődése mintha „áttöretné" velük az 1919-20. évi politikai döntések szabta, egyben a belső indítékokból is fakadó elzárkózásnak a 20-as évek folyamán keservesen ugyan, de még kedvező kereteket: az alapjában agrárszerkezetű keletközépeurópai kis államok autarchiára ugyan erősen törekvő gazdaságai a 30-as évek folyamán létfenntartásukhoz, gazdasági és életlehetőségeik biztosításához keresvén a megfelelő partnert, mindinkább hajlandók lettek mindenekelőtt politikájuknak az európai térségben fokozottabb gazdasági lehetőségeket kínáló, erősebb hatalmak gazdasági adottságaihoz, gazdaságpolitikájához s végső fokon: politikájához való hajlítására. Az ellentétes politikai szövetségbe tartozó kis államok szinte mindegyike versengett Németország kegyeiért, agrártermékei számára a német piac biztosításáért. Hosszú távon ugyanis mindenekelőtt Németország jelentette számukra azt a partnert, amely termékeiknek tartósan, sőt egyenletesen növekvő mértékben felvevő piacot biztosíthatott. íme: a térség egységességének megbon-