Századok – 1995

Közlemények - Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez I/107

140 VAJDA LÁSZLÓ 52

Vö. III 116: „Köztudomású, hogy itt, Európa északi részén lelik a legtöbb aranyat... Beszélik, hogy az egyszemű arimaszposz törzs férfi tagjai rabolják griffmadaraktól." A gondolatot úgy lehetne folytatni, hogy mégis a grypes népe űzi el az arimasposokat, de nem azért, hogy azok földjét elfoglalja, hanem hogy a rablásoknak véget vessen. 53

Bolton lelkiismeretes Aristeas-monográfiájában nem szentel különösebb figyelmet a vallástörténeti aspektusoknak. A problémához vö. Nilsson 1955, 615 kk.; Norden 1959, 19 k.; Rohde 1898, II. köt. 89 kk. — Mióta Meuli (1935, 154 kk.) Aristeast a szibériai sámánok tanítványává nevezte ki (mintha valamit is tudnánk a Kr. e. 6. század észak-eurázsiai sámánjairól!), a jelenség vizsgálatában nem észlelhető lényeges fejlődés. Amíg legális eljárásnak számít, az archaikus görög vallás lényeges komponenseit a 19-20. századi voguloktól és jakutoktól levezetni (pld. Dodds 1970, 72 kk.) vagy a tönkre használt „sámánizmus" címszóval elintézni, addig használható részeredmények is csak a véletlennek lesznek köszönhetők. 54

Ld. IV 14 kk. 55

Az Aly (1969, 130 k.), Rohde (1898, II. köt. 92 k.) és mások által felsorolt párhuzamok száma könnyen megsokszorozható. 56

IV 16: „Hogy azon a földön túl, amelyről beszélni fogok, mi van, senki sem tudja pontosan.Még maga Ariszteasz sem mondta soha költeményében, hogy járt volna az isszédonok földjén túl is, hanem a rajtuk túl fekvő vidékekről csak hallomás után számolt be, azt állítva, hogy e dolgokat az isszédonok beszélik így" (Vö. Junge 1939, 17, 3. j.). 87

Az essedones (e-vel) említését Alkman által, a Kr. e. 7. század második felében, némely kutató úgy magyarázza, hogy Alkmannak már ismernie kellett Aristeas úti jelentését. (Ez persze az utóbbinak megfelelően magas datálásához vezetne; vö. 36. j.) Meggyőzőbbnek tűnik Norden 1959, 19: „Herodotos beszámolójának és a 2. töredéknek tanúsága szerint Aristeasnál az i-s névformának konstansnak kellett lennie A lydiai Alkman tehát a népnevet nem Aristeas eposzából vette" 58

Az összehasonlító kutatás azon nagyvonalú válfajára történik itt utalás, amelynek nem kisebb szerző, mint Shakespeare állított emléket a derék amatőr-kutató Fluellen alakjában. Az „V. Henrik" negyedik felvonásában (7. jelenet) ez a merész gondolkodó — hivatása szerint tiszt Henrik király seregében — így okoskodik: „Aszondanám, hogy a Nagy Sándor Makedónban jött a velágra. Én mondom Magának, kapitány, ha rápillant a velág térképére, fogadni mernék, megláthassa, ha Makedónt és Monmouth-t összehasonlítja, hogy a zállapotok, lássa, ugyanazok. Makedónban van egy folyó, és ráadásul Monmouthban is van egy folyó; esztet Monmouthban Wye-nak hijják; kiment a fejembül, mi a neve a másik folyónak; de mindegy, úgy hasonlíttanak, mint a zujjaim a zujjaimhoz, és mind a kettőben vannak lazacok" 59

Herodotos az Aristeas-jelentést érezhető kételkedéssel idézi; még egyes részletek ellenőrzésével vagy kiegészítésével is próbálkozott (IV 16-26). Vö. Fritz 1967, 111. köt. 146 kk.; 1/2. köt. 200. 60

Fritz 1967, 1:1. köt. 35. 61

Ld. I 103; IV 1; VII 20. 62

Fritz 1967, 1/1. köt. 129. 63

A legvilágosabb tárgyalás: Junge 1939, 22 kk. 64

Jacoby 1956, 35 k. 66

Tomaschek 1888, 21 (kérdőjellel). 66

Fritz 1967, 1/2. köt. 202; Jacoby 1956, 111 k. 67

Aly (1969, 210; Jacoby 1956, 187, 196 k.) — Későbbi források említést tesznek Hekataios követi utazásáról Artaphernes satrapához, Fritz (1967, 1/2. Köt. 34 k.) nyomós érveket hoz fel e források szavahihetősége ellen, ez azonban nem csökkenti a valószínűségét Hekataios kapcsolatainak maga állású és/vagy művelt perzsákkal. 68

Vö. Deichgräber 1941, 4; Fritz 1967, 1/1. köt. 49 k.; Jacoby 1956, 187. 69

A továbbvezető kérdés, hogy számolhatunk-e (és milyen mértékben) az achemenida-kor tudományos nézeteinek befolyásával a korai görög tudományra, nevezetesen Hekataiosra, nem tartozik a jelen vizsgálat tárgykörébe. 70

A következőkhöz vö. Fritz 1967, 0/1. köt., kül 32 kk.; Jacoby 1956, k+1. 186 kk.; Jaeger 1959, I. köt., kül. 217 kk.; Ninck 1945, 33 kk. 71

Vö. Jacoby 1956, 203 kj., 221 kk.;

Kothe 1969, 15; Krafft 1971, 168 kk., 200 kk. 72

Az empirista Herodotos, elszánt ellenzője a Hekataios által képviselt ión geográfiának, pontosan tudta, hogy az utóbbi „hibái" nem csupán az ismeretek hiányából következtek. A Földről