Századok – 1995
Közlemények - Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez I/107
A NÉPVÁNDORLÁSOK KÉRDÉSÉHEZ 141 alkotott kép kapcsán írja: „Elfog a nevetés, ha látom, hogy sokan megrajzolták már a földkerekség térképét anélkül, hogy értették volna. Oszerintük az Ókeanosz teljesen körbefolyja a földet, amely olyan kerek, mintha körzővel rajzolták volna" (IV 36). Vö. Fritz 1967, l/l. köt. 134 k.: „Noha Herodotos nem mondja ki határozottan, miért tartja ezt a teóriát nemcsak hamisnak, hanem »nevetségesnek« is, a magyarázat a megjegyzésben rejlik: »mintha körzővel rajzolták volna«. Nevetségesnek találja éppen a feltevést, hogy a Föld alakja olyan, mint amilyen formákat az emberek szívesen produkálnak. Amit a természet teremt — ezt látszik mondani, — az másképpen néz ki." — írói gyakorlatában persze Herodotos sem tudta kivonni magát földrajzi fóforrásának hatása alól (Jacoby 1956, 193.). Világos példa erre a messzemenően geometriai elvektől meghatározott, nagy mértékben Hekataiostól befolyásolt Szkythia-leírás (IV 99 kk.). Vö. Fritz 1967, 1/1. köt. 60; Krafft 1971, 179 kk.; Minns 1913, 26 kk. 73 Nem kérdéses, hogy az ión természetfilozófia — intenciói szerint és rendszerező szelleme miatt is — korai tudománynak tekintendő, ha nem is felel meg mindenben a jelenkori tudományfogalomnak. Ezen az sem változtat, hogy pl. Hekataios, a mithosz-ellenes racionalista, a mithikus hagyomány számos elemét igaznak tartotta. A delosi ünnep hyperboreosai mithikus alakok, Hekataios hyperboreosai egy (objektíve téves) tudományos nézet. Helytelen tehát, idegen kultúrák geográfiai vagy ethnográfiai ideáit, tekintet nélkül a mindenkori kontextusra, mithikusnak nevezni, ha tárgyilag hamisak vagy nincsenek empirikus-kritikus módon megalapozva. Meggondolatlanul használja a „mithosz" és „mese" címszavakat pl. Aly (1969, 118 k.): „Phasis, Kaukasos, kimmerek stb. eredetileg tisztán mithikus nevek, minden realitás nélkül. Ha keleten egy nagy hegységre bukkantak, akkor ez a mese Kaukasosa lehetett, és még Nagy Sándor makedónjai is azt hitték, hogy ugyanezt valahol Kis-Ázsia délkeleti részén találták meg A Kaukasosnak régen meg volt a helye a görög nép képzeteiben, mielőtt még sejtelmük lehetett volna annak a gigantikus hegységnek a létéről, amelyhez végül is hozzátapadt ez a név". Valójában egyáltalán nem biztos, hogy a feltételezett „nagy hegység keleten" kizárólag mithikus képzet volt; lehetett egy spekulatív Föld-kép alkotórésze is. Gondoljunk pl. a Terra Australis tanára: a kizárólag deduktív úton — a kontinensek szimmetrikus elosztása végett — posztulált nagy déli szárazföld a hellenizmus korától a 18. századig állandó (gyakran kritikusan vitatott) szerepet játszott a tudományos gondolkodásban. Ma tudjuk, hogy a spekulációk egy Terra Australis szükségességéről hibásak voltak (Ausztrália úgyszólván véletlen tényleges léte sem igazolta őket), ennek ellenére a déli féltekén fekvő nagy kontinens ideája mindig tudományos (de téves) vélemény volt, anélkül, hogy valaha is mithikus funkciót töltött volna be. 74 Jacoby 1956, 206; Ninck 1945, 27 k. 75 Ennek a schémának az archaikus magaskultúrák ethnikai világképében felismerhető analógiái (pl. Granet 1963, 66 kk., 270; Jeremias 1929, 112 k„ 143 kk.; McCrindle 1897, 73 kk.; Wenskus 1961, 110, 257) aligha tekinthetők egy állítólag elemien párhuzamos fejlődés termékeinek; nagy valószínűséggel fontos történeti kapcsolatok bizonyítékai. (Az ókori Kelet kultúráinak döntő, kezdeményezésekre ösztönző hatásáról az ión természetfilozófiára vö. Duchesne-Guillemin 1966, 424 kk.; Hölscher 1968, 40 kk.) Az ethnográfiai négyes-séma eredetének és elterjedési útjainak megállapítása nem lesz könnyű feladat, mert ez a tan egy univerzalisztikus makrokozmosz-mikrokozmosz-spekulációban gyökerezik, ennek megnyilvánulásai pedig — várostervezésben, templomarchitektúrában, uralkodói szimbolikában stb. — sokszerűségükben csaknem áttekinthetetlenek. 76 Nem rendelkezem a szükséges ismeretekkel, hogy módszeresen kereshetném a nyomokat arra, hogy a lökési folyamatok mechanikája valóban foglalkoztatta a Kr. e. 6. század gondolkodóit. Mintegy 150 évvel később Platón (Nomoi, 893 D-E) tárgyalja a jelenséget (ha jól értem a nehéz szöveget); az idevágó nézetek forrása Platón kései műveiben a pythagoreus Archytas lehetett (vö. Frank 1923. 124 kk., 375). 77 Fritz 1967, 1/1. köt., 48. 78 Diels 1957, 13. 79 Hölscher 1968, 28 kk. 80 Jogi fogalmak felhasználása a „világ-norma" leírására nem metaforikus értelmű. „Mert a kor gondolkodói számára a jog nem csupán konvenció, hanem a valóságban magában nyugvó, immanensen ható norma. Nemcsak a politika terén, hanem a lét egész birodalmában van egy ilyen immanens jog, amely minden egyes esetre kihat" (Jaeger 1953, 47). 81 Jaeger 1953, 47; uő. 1959, I. köt. 217 kk. 8:2 Vö. Dirlmeier 1968, 89, 91 k.; Fritz 1967, 111. köt. 41, 46 k.; 1/2. köt. 244 kk., 301; Hölscher 1968, 28 kk.; Krafft 1971, 101 k.
