Századok – 1995

Közlemények - Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez I/107

A NÉPVÁNDORLÁSOK KÉRDÉSÉHEZ 139 zásához sok hasznos ötletet tartalmaz Kothe tanulmánya (1960); számos pontban — így a legtöbb etimológiában — azonban nem tudok vele egyetérteni. 39

„Ez a hosszadalmas tárgyalás művészietlen, csaknem kizárólag indirekt beszéd formájában referál Hdt itt csak kutató, akinek mintha nem lenne érzéke a formához. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem lett ura az anyagnak. Látjuk, milyen gondosan tekintetbe vette az összes rendelkezésére álló forrást Aki itt egységet akarna teremteni, annak mindenekelőtt sokat kellene elhagynia, és éppen ehhez ennek a Hdt-nak nem volt bátorsága" (Aly 1969, 114 k.). — Vö. Fritz, in: Marg 1962, 132 k.; uó. 1967, 440 k. 40

Aly (1969, 120) szerint „ez valóban szkytha monda, szkeptikusan, de hűségesen referálva". Valószínűleg találóbb Jacoby (1956, 120) véleménye: ez az elbeszélés annyira „szkytha", mint amennyire „germán" a germánok archeológiája Tacitus Germániájában. 41

Jacoby (1956, 120, 191) szerint ez a variáns (is) Hekataiostól származhat, mert az elbeszélésbe egy polémikus, Hekataios Okeanos-felfogása ellen irányuló megjegyzés van beszúrva (IV 8:2). De ennek nincs köze a tulajdonképpeni mondához. Magát az elbeszélést pedig, amelyben Herodotos kifejezetten a pontusi görögökre hivatkozik, aligha lehet a miletosi geográfusnak tulajdonítani. Herakles szerepe mint az Echidna-szerű kígyólábú istennő szerelmi partnere és a három fivér nemzője, szintén nem függ össze szükségszerűen Hekataios genealógiai spekulációival, amelyekben Herakles fontos helyet foglal el. Herakles ugyanis (vagy egy Heraklesként interpretált helyi istenség) és a kígyólábú istennő a pontusi szkythák mithológiájának népszerű, archeológiailag mind a városokban, mind a kurgánokban kimutatott alakja volt (vö. Minns 1913, 166 k.; Pjatiseva 1947, 213 kk.; uő. 1948, 197 kk.; Rostovcev 1932, 106 kk., 131; uő. 1931, 291, 402). 42

Vö. Aly 1969, 115 kk.; Bang-Rachmati 1932, 9 kk.; Christensen 1918/1934, I. köt., 137 kk.; Jacoby 1956, 225; Much 1967, 51 kk.; Norden 1959, 48 k.; Poucha 1956, 39 kk.; Radloff 1870, 82 kk.; Togan 1939, 261 kk.; Wenskus 1961, 147 k.; Widengren 1965, 156 k. 43

Kothe 1969, 79 kk. 44

A Herodotos-idézetek Muraközy Gyula fordításából (1989) valók. 45

IV 11 szerint a kimmereket nem a szkythák tényleges támadása űzte el, mert annak kivárása nélkül hagyták el lakóterületüket. A más szöveghelyekkel (pl. I. 15) való összehasonlítás azonban azt mutatja, hogy ez a részlet mit sem változtat a kauzális összefüggések láncán. 46

Vö. I 6; I 15. 47

Herodotos idejében a görög irodalomban a plágium fogalma még nem volt használatos; a mindenkori adott összefüggésbe beillő részeknek akár szó szerinti átvétele régebbi szerzőktől nem számított morálisan kifogásolhatónak (Fritz 1967, 1/1. köt. 407.) 48

Feix nagyon elterjedt német Herodotos-fordításában (1963) ez a hely — megengedhetetlenül önkényes módon — a „weiter nördlich" kifejezéssel van visszaadva. 49

Hasonlóan önkényes Feix fordításában: „Nordmeer". — Junge (1939, 83) meggondolása, hogy Herodotos az Okeanos-folyót nem nevezte volna tlialassának (s ezért itt nem a világ széléről, hanem — mai fogalmak szerint — az Északi-tenger partjáról lenne szó), alaptalan: Herodotos élesen elutasította a Földet körülvevő Okeanos-folyó tanát (pl. IV 36). Vö. fentebb, 17 1. r'° Mint előtte mások, Bolton (1962, 83) sem mérlegeli a lehetőséget, hogy az Aristeas jelentésében szereplő grypes mások is lehetnek mint „monsters of some art", holott pl. az „egyszemű" arimasposokról fáradságosan kimutatni igyekszik, hogy nem teljesen a képzelet szüleményei voltak. Az összehasonlítás az aranyásó hangyákkal (III 102 kk.), amelyek szintén nem emberalakú lények, nem éppen meggyőző. Több joggal lehetne pl. a IV 152-ben említett, egy bronzedényt díszítő griff-fejekre (grypon kephaloi) utalni: a gryps szó itt minden bizonnyal mithikus lényekre vonatkozik. Ez utóbbi helyen azonban Herodotost magát halljuk, míg az Arimaspeia-kivonatban egy idegen szöveget követ, amely pl. népetimológiásan eltorzított népneveket tartalmazhatott. — Félrevezető Sulimirski (1970a, 79) ötlete, hogy „Herodotos hivatkozása az »aranyat őrző griffek« földjére tükrözheti a griff-motívum feltűnő kedveltségét az Altáj dekoratív művészetében." A griff név alatt összefoglalt mithikus lényekhez vö. Bolton (1962, passim), Kollautz-Miyakawa 1970., II. köt., 227 kk., 240 k.; Wild 1963, 9 kk. Különösen gazdag anyagot tartalmaznak az újabb archeológiai feldolgozások: Amiét 1961, 200, 205; Barnett 1956, 231 k.; Bisi 1965; Canciani 1970, 108 kk.; Gall 1966, 21 kk., 26; Gimbutas 1956, 62 etc. 51

A hyperboreosok mithoszához, amelyet Ilerodotos (IV 32-36) is tárgyal, ld. Astour 1967, 275; Bolton 1962, kül. 22 k„ 62 k„ 68 kk.; 100, 195 k.; Baebritz 1916; Harmatta 1955; Pease 1967, 393 k.; Picard 1948, 189 k„ 278, 304; Sinor 1946/1947, 42 kk.; Wilamowitz-Moellendorff 1955, I. köt., 247 k.