Századok – 1995
Jelen időben a múltról - Randolph L. Braham: Kanada és a Holocaust bűnelkövetői VI/1331
KANADA ÉS A HOLOCAUST BŰNELKÖVETŐI 1339 latot Finta ellen. A kanadai Igazságügyi Minisztérium részéről a Finta-üggyel megbízott ügyészek csapatát Christopher A. Amerasinghe fő-közvádló vezette.21 Ontario állam Legfelsőbb Bíróságához benyújtott, nyolc pontból álló vádirat egyebek között a következőkkel vádolta Fintát: 1. Törvénysértő és erőszakos módon megfosztott szabadságától, fogva tartott és bebörtönzött mintegy 8617 zsidót; 2. Erőszak alkalmazását kilátásba helyezve, ékszert, pénzt és más értéktárgyakat tulajdonított el zsidóktól; 3. Törvénysértő módon elfogott mintegy 8617 zsidót, hogy akartuk ellenére elszállíttassa őket Magyarország területéről; valamint 4. Törvénysértő módon halálát okozta mindazoknak a zsidóknak, akik deportálásuk következtében hunytak el. A tárgyalás előtti indítványok Keveseknek okozott meglepetést, hogy Finta új védőügyvédjének szerepében Douglas H. Christie, a Brit-Columbia-beli Victoriában működő jobboldali ügyvéd bukkant fel22 Köztudott volt rokonszenve a hírhedt neo-náci Holocaust-tagadók, Ernst Zundel és James Keegstra23 iránt, ő is védte őket. Christie azonnal támadásba lendült: kétségbe vonta a Büntetőtörvénykönyv módosított szakaszainak alkotmányosságát. Egyebek közt azt hozta fel, hogy a módosított törvényhelyek ellentmondanak az 1982. évi Alkotmányozási törvénnyel létrehozott Jogok és Szabadságok Kanadai Chartája több szakaszának, továbbá hogy visszaható törvényhozást jelenítenek meg. Ez a jogi vita 1989. június 26-án azzal zárult, hogy Frank W Callaghan, Ontario állam Legfelsőbb Bíróságának bírája kiállt a módosítások alkotmányossága mellett. A kanadai törvényhozás többségi álláspontjának hangot adva, Callaghan bíró kifejtette, hogy a módosítások nem visszaható, hanem viszszatekintő jellegűek, vagyis nem lehet ezek alapján ex post facto eljárásokat indítani, viszont olyan büntetésekre is kiterjesztik a kanadai bíróságok fennhatóságát, amelyeket Kanadán kívül követtek el. A visszatekintő törvényhozás azt szolgálja, hangsúlyozta a bíró, hogy vád alá lehessen helyezni személyeket olyan cselekmények elkövetéséért is, mely cselekmények elkövetésük idején törvénysértést valósítottak meg akár a kanadai, akár a nemzetközi jog szerint, vagy pedig „bűnös cselekményeknek minősülnek a nemzetek közösségének általános jogelvei szerint". Döntésének alátámasztására Callaghan bíró egyebek között nemcsak a kanadai Parlament visszatekintő törvényalkotási szándékára hivatkozott, hanem számos nemzetközi konvenció, egyezmény és szerződés megfelelő szakaszaira, amelyek a háborús és emberiség elleni bűnöket egyrészt a nemzetközi jogba, másrészt a nemzetek közösségének általánosan felismert jogelveibe ütköző cselekményeknek minősítik.24 Christie számos más kifogást is támasztott, így az igazságszolgátatás „területi elvét", a Kanadában élő japánokkal szemben alkalmazott, állítólag analóg bánásmódot, és a hadseregen belüli kötelező engedelmesség kérdését. Nemzeti és nemzetközi jogi precedensekre és szakirodalomra hivatkozva, Callaghan bíró meggyőzően visszautasította a védelem érveit. Először is, az igazságszolgáltatás „univerzalitására" hivatkozott, mely a nemzetközi bűncselekmények bizonyos típu-
