Századok – 1995

Tanulmányok - Gunst Péter: Az Osztrák–Magyar Monarchia mezőgazdasága a századfordulón VI/1219

A MONARCHIA MEZŐGAZDASÁGA A SZÁZADFORDULÓN 1225 tottak voltak az új eljárások iránt. Ha tehát igaz is az, hogy az 1750-es évektől a termelés új eljárásai, az új vetésforgók, növényi kultúrák Felső-Ausztriában kezdtek megjelenni elsőként az örökös tartományokban, de az is igaz, hogy a cseh- és morvaországi arisztokrata uradalmak igen hamar a nyomukba léptek, sőt el is hagyták az ausztriai gazdálkodást. Ezekben az uradalmakban te ijedt el a legnagyobb mértékben a modern, nyugati fajtájú juhtenyésztés, a juhok számára mesterség takarmánytermesztés a szántóföldön (az uradalmi szántókon könnyen szakítani lehetett a nyomásrendszerrel!), s ennek érdekében új eszközök (különféle modern ekék stb.) és gépek (pl. a vetőgép) honosodtak meg. De itt kezdték meg a napóleoni háborúk idején a cukorrépa termesztését és a répacukor gyártását is. Mindezek az újítások korán megjelentek a parasztgazdaságokban, elsősorban a gazdag parasztok földjein, ezek szívesen átvették az uradalmakban bevált eljárásokat, eszközöket, készséggel foglalkoztak az új növények termesztésével, az állattenyésztés modernizálásával. Az örökös tartományok nyugati fele, Ausztria, Cseh- és Morvaország mezőgazdasága tehát már 1848 előtt jelentős lépést tett a modernizálódás útján, s e modernizálódás előtt komoly akadályokat bontott le a jobbágyfelszabadítás 1848-ban. Egészen más volt azonban a helyzet azokon a területeken, amelyek 1772-ben és 1774-ben kerültek a birodalom keretei közé. Galíciában a feudális jobbágyrendszer még virágzott, s akár a földesúri allodiumok, akár a parasztok termelését nézzük, azoknak színvonala messze az osztrák-cseh mérce mögött maradt, de nem érte el az átlagos magyarországit sem. Magyarországon csupán Erdély egyes elmaradott részein találunk hasonló körülményeket, olyanokat, mint Bukovinában, vagy akár Galíciában is. A nyomásrendszer még érintetlen, egyes helyeken még a kétnyomás keretében történt a földművelés, primitív, egyvasú, a földet csupán karcoló könnyű faekével, tövisboronával, csupán a legszükségesebb felszereléssel. Ennek megfelelően a földművelés hozamai igen alacsonyak voltak, a gabonánál péládul legfeljebb a vetett mag három-négyszerese volt a hozam, de a legtöbb helyen csupán két-három magot adott a termés. Az állattenyésztés is a külteijes legeltetés viszonyai között maradt, a szarvasmarha és a juhtartásban a hagyományos fajtákat tartották, amelyeknek alacsony hozama megfelelt a külteijes tartásmód feltételeinek A galíciai viszonyok ennél valamivel, bár nem sokkal jobbak voltak. Az osztrák és cseh-morva örökös tartományok, valamint Galícia-Bukovina mezőgazdasági termelési színvonala között állt Magyarországé, olyképpen azonban, hogy a mezőgazdasági termelés hozamai, termelékenysége jóval közelebb állt az osztrák szinthez, mint a galíciai-bukovinaihoz. A 19. század első felében általában háromnyomásos rendszerben folyt a szántóföldi termelés, de már sokfelé megkezdődött az ugar hasznosítása. A hozamok ennek megfelelően általában a vetett mag négy-ötszörösét adták. Teijedőben voltak a kapásnövények, elsősorban a kukorica, mellette a burgonya, valamint a répafélék is. Az állattenyésztés még zömében külteijes körülmények között folyt, de megjelent már az istállózás, igaz, nem elsősorban a paraszti gazdaságok körében. Magyarországon a földesúri majorságok egy része hasonló szerepe játszott, mint a csehországiak: a modern mezőgazdaság termelési eljárásainak meghonosítóivá váltak ezek az üzemek. Elsősorban az ország nyugati felében, a nyugati