Századok – 1995

Krónika - Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat 1995. május 20-án megtartott tisztújító közgyüléséről (Rozsnyói Ágnes) V/1203

KRÓNIKA 1211 re utolsó szálig eltűntek, emiatt ugyanebben az évben az üzemtörténeti értesítő kiadása is leállt. Mindez azért volt különösen megrázó, mert a Társulat rengeteget dolgozó, üzemmonográfiák hosszú sorozatát és egyetlen rendszeres periodikánkat publikáló szakosztályát vágta földhöz. Kétéves kényszerű pihenő után tavaly végre befutott az első új megrendelés; azóta a Chinoin, a Paksi Atomerőmű és a Tungsram szerződött a szakosztállyal monográfiáik, összesen 55 ív elkészítésére. A szakosztály-vezetőség reklámkampányt készít elő, amelyhez nemcsak szerencsét kívánunk, hanem a Titkárság segítségét is felajánljuk pl. a tervezett országos ankét megszervezésében. Az Archeográíiai, Heraldikai és Genealógiai Szekció és a Sporttörténeti Szakosztály az elmúlt négy év során tevékenységüket szakmai tartalmában is sokszínűbbé tették, szervezetileg és térben is kiszélesítették. Kállay István vezetésével az Archeográíiai Szekció hagyományossá vált találkozásai: a felolvasó üléssorozatok, vitaestek, baráti vacsorák keretében és azokon kívül rendszeressé tette a módszertani és a szakirodalmat figyelő műhelymunkát (ennek első számú letéteményese a Szekció Forráskutatási és Dokumentációs Munkacsoportja), közös rendezvények révén munkakapcsolatba lépett a rokon- és segédtudományok művelőivel — muzeológusokkal, régészekkel —, hozzálátott a megyék módszeres bemutatásához, és rendezvényeire Szlovákiában és Erdélyben dolgozó kollégákat hívott meg. A Sporttörténeti Szakosztály közel százfős tagsága, amely 1992-ben megújította tisztikarát elnökéül Szabó Bélát választva, több szakcsoportban gyűjti, kutatja és népszerűsíti az iskolai, a tömeg- és az olimpiai sport emlékeit, fáradozik azon, hogy a helytörténészekkel összefogva helyi sporttörténeti gyűjteményeket, múzeumokat alapítson. Szakcsoportjai négy megyében álltak fel, de kapcsolatait vidéki rendezvényeivel az ország más tájain is építi. Háttérintézményei: az Országos Testnevelési és Sporthivatal, a Magyar Olimpiai Bizottság és Akadémia ma is partnerei, anyagi támogatásuk azonban csökkent, így a szakosztály többnyire támogatás nélkül végzi munkáját. Míg a szakosztályok, szekciók és tagozatok — az üzemtörténészek átmeneti krízisét leszámítva — a mögöttünk álló négy évben is korábbi hagyományaikra építve és azokat meghaladva, kiegyensúlyozottan működtek, területi szervezeteink munkájában nagyra nőttek az évekkel ezelőtt kevésbé szembetűnő egyenetlenségek. Az átalakulás, az évtizedeken át biztos támogatók eltűnte mindenkit egyformán megrázott, a reakció viszont már egyéni volt. Akad szervezetünk — a Dél-Dunántúl négy szövetséges megyéje a legjobb példa erre —, amelyik mintha fellelkesült volna a megpróbáltatásoktól, és korábbi önmagát is túlszárnyalva teljesít a nehézségek közepette. A másik végletben a létért folyó küzdelem vesztesei állnak, azok a szervezeteink, amelyek jelenleg csak névleg működnek. Ez puszta ténymegállapítás, nem elmarasztalás. Filosznak szerződtünk, nem menedzsernek. A nehézségek a szerencsésekből előhívták a szunnyadó pénzügyi és szervező érzéket meg a harcos szellemet, másoknak minden energiáját elfogyasztotta az a napi küzdelem, amelyet munkahelyük — egyetem, levéltár, múzeum, iskola — működtetése követelt.