Századok – 1995

Krónika - Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat 1995. május 20-án megtartott tisztújító közgyüléséről (Rozsnyói Ágnes) V/1203

KRÓNIKA BESZÁMOLÓ A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 1995. MÁJUS 20-ÁN MEGTARTOTT TISZTÚJÍTÓ KÖZGYŰLÉSÉRŐL A közgyűlés előtt a Társulat elnöksége a Magyar Tudományos Akadémia Történészbizottságával közösen, a magyar jakobinusok kétszáz éve történt kivégzéséről megemlékezve megkoszorúzta a Vérmezőn álló emlékművet. Emlékbeszédet Urbán Aladár mondott. * A közgyűlés az MTA kongresszusi termében Diószegi István elnök alábbi megnyitójával kezdődött. Tisztelt Közgyűlés! A Magyar Történelmi Társulat 1867. május 15-én tartotta alakuló közgyűlését. Társulatok és egyletek sokasága alakult és szűnt meg azóta, de a Magyar Történelmi Társulat megérte 128. születésnapját. Hosszú életkorát bizonyára annak köszönheti, hogy léte valamiféle társadalmi szükségletet fejezett ki, és miközben jelmondatához híven a „régiekre emlékezett", alkalmazkodni tudott a változó viszonyokhoz, ha ez nem is vált mindig előnyére. Mikó Imre az első közgyűlésen az egyletalakulás céljáról beszélve „szélesebb körben szándékozott a tudománynak művelőket szerezni", ,jutalmakat akart kitűzni jeles munkák díjazására", és meg akarta nyerni a „hazai történelem összes kedvelőinek erkölcsi és anyagi támogatását". KlebelsbergKunó 1927-ben szervező és irányító szerepet szánt a Társulatnak a magyar történettudományban, és elgondolásait számos területen érvényesítette. Andics Erzsébet 1948-ban „nem egy tekintetben és éppen a legfontosabb kérdésekben elölről akarta kezdeni a munkát", és Mód Aladárral együtt „acélkeménnyé akarta edzeni és minden viharral szemben megingathatatlanná szándékozott tenni a magyar nép új politikai öntudatát". Az alapító atyák és elődök hagyatékának egy része ma is megszívlelésre érdemes, másik része azonban merő anakronizmus. A Társulatnak, ha hivatását be akaxja tölteni, a változott viszonyok közepette újra meg kell keresnie helyét a társadalmi- és tudományos közéletben, és feladatait, célkitűzéseit a megőrzésmeghaladás jegyében újra meg kell fogalmaznia. A helykeresést olyan profán dologgal kellett és kell kezdenie, mint a létezés anyagi feltételeinek biztosítása. Hol van már az az idő, amikor a Társulat működésének előző huszonöt évét anyagi nehézségek nélkül zárhatta, és amikor a működés anyagi feltételeit teljes egészében az állam biztosította. A költségvetési forrás ma sem apadt el ugyan teljesen, de igencsak gyéren folydogál, a társulati tagdíj, amelynek befizetése a romló anyagi viszonyok közepette sokaknak talán