Századok – 1995

Krónika - Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat 1995. május 20-án megtartott tisztújító közgyüléséről (Rozsnyói Ágnes) V/1203

1204 KRÓNIKA erőfeszítésbe kerül, a kiadásoknak csak töredékét fedezi. Mecénások pedig, akikről Mikó Imre 1867-ben oly bizakodóan szólt, nem születtek még újjá ezen a tájon. Nem maradt és marad más hátra, mint alapítványoknál, bankoknál és különféle intézményeknél kilincselni, a nyelvünkben meghonosodott csúnya jövevényszóval élve: szponzorokat keresni. Hogy milyen eredménnyel, arról majd bőven szól a főtitkári beszámoló. Hogy a Társulat nem tölthet be szervező és irányító szerepet, az régóta nyilvánvaló. Igazából ez még Klebelsberg idején sem volt így, hiszen az Akadémia akkor is megtartotta irányító szerepét, a kutatóintézeti hálózat létrejötte és a tudományos könyvkiadás centralizálása után pedig a magyar történettudomány végképp átstrukturálódott. Ezen a területen mégis van funkciója és marad működési lehetősége a Társulatnak. A Társulat emblémájával jelenik meg a magyar történettudomány központi folyóirata, a Századok, amely mint ilyen, továbbra is orientációs pontnak számít, és a nagyfokú specializáció közepette a Társulat biztosíthat és biztosít fórumot a magyar történetkutatás és történetírás egészének áttekintéséhez. A Társulat alapításának 125. évfordulójára rendezett, historiográfiai tárgyú tudományos ülésszak ezt a törekvést szimbolizálta. „Az acélkeményre edzett politikai öntudat", az 1948-ban meghirdetett irányvétel ma már inkább csak mosolyra késztet. A Társulat, becsületére legyen mondva, az 1990-et megelőző két évtizedben egyre lazábban töltötte be a transzmissziós szerepet, és miután a központi motor is leállt, ilyen funkciónak végképp nincs értelme. A Társulat nem kíván a napi politikai érdekek szolgálatába állni, és semmilyen politikai irányzat mellé nem kötelezi el magát. Mindez azonban nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy tagjaitól azt kívánja, hogy a világnézeti semlegesség és az objektív tájékoztatás sokat hangoztatott, de alapjában véve félrevezető jelszavait vallják magukénak. Feladatát inkább abban látja, hogy fórumot adjon a legkülönbözőbb világnézeti és politikai indíttatású, de tudományosan megalapozott közelítésnek. „Az egyház, politika, művelődés a XIX. század második felében" tárgykörben rendezett hajdúszoboszlói vándorgyűlés, ahol konzervatív, liberális és szocialista felfogású történészek, katolikusok, protestánsok, izraeliták és ateisták fejtették ki véleményüket, ennek az elgondolásnak a jegyében fogant. Az alapítók és elődök hagyatékából a Társulat ma is érvényesnek tartja azt az elgondolást, hogy szoros kontaktust teremtsen a történelem kutatói és a történelem közép- és általános iskolai tanárai között, és alkalmat biztosítson arra, hogy az új kutatási eredmények minél szélesebb körben ismertekké váljanak. Az ország minden területén megrendezett, sokak által látogatott előadássorozatokat ez a meggondolás inspirálta. Az is a hagyaték része, hogy a Társulat, ismét Mikó Imre szavaival élve, Jutalmakat tűz ki jeles munkák díjazására", hogy ösztönzést adjon a történeti kutatás minél szélesebb körökben való művelésére. A Budapest története pályázat rövidesen sorra kerülő díjkiosztása ezt a szándékot demonstrálja. *