Századok – 1995

Történeti irodalom - Die Protokolle des Gemeinsamen Ministerrates des Österreichisch–Ungarischen Monarchie 1883–1895 (Ism.: Szabó Dániel) V/1201

1202 TÖRTÉNETI IRODALOM 1202 névváltoztatás elkerülhetetlen, ugyanakkor ilyen vagy olyan formában szükségesnek tartották, memorandumban, közös minisztertanácsi hozzászólásban, stb. kifejezni egyet nem értésüket, hivatkozva arra, hogy az új név, azaz az és kötőszó a dualista állam alapját képező, s a kiegyezési törvényekben is megfogalmazott hadseregegységet kérdőjelezheti meg. Valamennyien jól ismerték a politikai és ezen belül is a közjogi szimbólumok jelentőségét a 19. század végi közép-európai birodalomban, ugyanakkor azt is tudták, hogy a szimbólumoknak messze nagyobb a jelentősége a mindennapi, mindenekelőtt parlamenti politikai harcban, mint az ügyek tényleges menetében, a döntési jogkörök diszlokációjában. Ezért történt az, hogy az új nevet elfogadva szükségesnek tartották éppen szimbolikus szempontból, hogy valamilyen formában egyet nem értésüknek is kifejezést adjanak. Ebből a szempontból a legszórakoztatóbb magának az uralkodónak Ferenc József császár e's királynak az 1889. november 18-i minisztertanácson a magyar kormány minisztereivel szembeni szemrehányása, amelyben az uralkodó azt vetette Tisza Kálmán és kormánya szemére, hogy az adott döntés megszületését kiszivárogtatták, s az aznapi Neue Freie Pressében már meg is jelenhetett róla a hír. Nyilvánvaló, hogy a, megalapozott vagy megalapozatlan, szemrehányás nem erre, vagy nem pusztán erre az esetre vonatkozott, Ferenc József így fejezte ki, szimbolikusan, felháborodását azon politikussal, vagy politikai testülettel szemben, amely szerinte e számára nem-akart, kényelmetlen helyzetbe, a hadsereg nevének megváltoztatására vonatkozó legfelsőbb kézirat kibocsátásának kényszerűségébe vitte. Szabó Dániel