Századok – 1995
Történeti irodalom - Korok; régiók; társadalmak (Ism.: Dankó Imre) V/1199
1200 TÖRTÉNETI IRODALOM 1200 a társadalom-, mind pedig a gazdaságtörténetben) oly nagy és sajátságos szerepet játszó mezőváros, mezőváros-kérdés egyik legavatottabb szakértőjévé. Kutatásainak-feldolgozásainak sajátos értéke, hogy a mezővárosi problematikát gazdaságtörténeti szempontok alapján vizsgálja, elemzi. Sok munkája közül, mint különleges értékkel biró, összegező jellegű könyvét, az 1975-ben kiadott A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában (Funkcionális és strukturális változások Nyugat- és Közép-Kelet-Európa városhálózatában, különös tekintettel Magyarországra) címűt említjük meg. Debreceni tárgyköröktől sem idegenkedett. Iránytmutató az a kétrészes tanulmánya, ami a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyvében jelent meg, 1982-83-ban (Vásárok és kereskedők Debrecenben a feudális kor végén). Természetesen egyik munkatársa volt a Rácz István által szerkesztett Debrecen története 1693-1848 (2. kötet)-nek is (Kereskedelem, közlekedés, hitelszervezet és társadalmi problémái). Különben munkásságáról, eszmevilágáról, kutatási- és feldolgozási gyakorlatáról a 60. születésnapjára készített tanulmánykötet tartalma tájékoztat legjobban. A kötetben Orosz István köszöntése után Balogh Sándor adatait olvashatjuk mezővárosaink történetéhez (Debreceni céhek a XV században); Pach Zsigmond Pál (Szürkeposztó és monopólium a fejedelmi Erdélyben); Kulcsár Árpád (A korrupció jelensége Erdélyben az Apafi-korban); Szulyovszky János (A városiasodás mestersége - a kéményseprőipar); Fodor Judit (Amerika XVI. századi spanyol uralkodói végrendeletekben); Ring Éva (A kvázi harmadik rend a lengyel nemesi köztársaságban); Varga Ilona (Az állam szerepe az orosz parasztság ÍSldhözkötöttséfjében); Tapolcai László (Adalékok a „lengyel-magyar két jó barát" közhely hátteréhez); Fülöp Éva Mária (Eltérő életpályák - reformerek és konzervatívok Széchenyi körében); Orosz István (A tartásmód átalakulásának kérdései a magyarországi állattenyésztésben a XIX. század első felében); Csató Tamás (Alföldi és dunántúli városok kereskedelme 1890 és 1930 között); Anderle Ádám (Modernizáció és nemzettudat: a bevándorlás problémája a XIX-XX. századi Latin-Amerikában); Dzindzisz Jorgosz (A Balkán és Magyarország 1912 október - 1913 május); Pollmann Ferenc (Burián és a „bolgár differencia" 1916-ban); Diószegi László (A Tardieu-terv és a dunavölgyi kisállamok); Balázs Ilona (Az ausztromarxisták agrárpolitikája - 1918-1934); Molnár Imre (A Felvidék Wallenbergje - Eszterházy János 1901-1957); Miskolczy Ambrus (Henri H. Stahl „esszéi"); Rácz Lajos (A történeti idő és a földrajz); Niederhauser Emil (Nemzeti hagyományok a kelet-európai történetírásban a szovjet korszakban) tanulmányai mellett. A kötetet Cser Erika Gyimesi Sándor műveinek válogatott bibliográfiája zárja. Ez a bibliográfia évenkénti csoportosításban 81 tételt tartalmaz. De kifejező a kötetcím is a Gyimesi Sándor egyéniségét, tudományos érdeklődését, kutató-és feldolgozó munkáját illetően: Korok, régiók, társadalmak. Mindhárom fogalom anélkül is, hogy egymást magyarázó módon egymás mellé állítanánk őket, magukban hordozzák annak a nagy ívű, a szűk lokalitás eszmei és gyakorlati határait messze és magasan átlépő tudósi mentalitásnak a tényezőit, amelyek Gyimesi Sándort úgyis, mint embert és úgyis, mint tudóst, történészt meghatározzák. A hasonló emlékköteteknek mindig van valamiféle lezáró, véglegesen értékelő emlékkönyv jellege. Szeretnénk hinni és bizakodásunknak nagyon is sok nyomós okai vannak, hogy ebben az esetben nem erről, nem ilyesmiről van szó. Gyimesi Sándor hatvan éves, alkotó ereje és kedve teljében él és dolgozik. Nagyon is sokat remélünk és várunk még tőle, többek között ennek az emiékötetnek a kapcsán is. Amelybe Gyimesi Sándor barátain kívül, a tanulmányok túlnyomó többségét fiatalok, Gyimesi Sándor tanítványai írták. Ez az arány is egyfajta biztatás: Gyimesi Sándor alkotókedvét és -erejét illetően. A korokban és régiókban gondolkodó, a társadalom törvényszerűségeibe kapaszkodó történész új munkákra, feladatok megoldására ösztönző tiszteletéről, megbecsüléséről van itt szó. így, ezekkel a gondolatokkal kell forgatnunk ezt az emlékkötetet, amelynek nem egy tanulmánya külön, önálló ismertetést is érdemelne. Dankó Imre
