Századok – 1995
Történeti irodalom - Korok; régiók; társadalmak (Ism.: Dankó Imre) V/1199
TÖRTÉNETI IRODALOM 1199 mátus őslakossággal — katolikusok voltak. Az 1730-as években települt Jankovác, Kecel, a következő évtizedben Bezdán, Kula, Nagybaracska, Bátmonostor, Magyarkanizsa stb. Számban jelentős etnikai csoportot képeztek a németek, akik már a török háborúk lezáródása után megjelentek (Baja). Szervezett betelepítésük három ütemben történt. A 18. század első évtizedeiben a kalocsai érsekséghez tartozó birtokok népesültek be (Hajós, Nádudvar), majd a következő hullám az 1760-as években, illetve II. József ideje alatt érkezett területünkre. A szlovákok jórészt az 1760-as években költöztek Bács és Kiskőrös környékére. Elsősorban a felvidéki vármegyékből (Nyitráról, Trencsénből) jöttek, nagyobb részük evangélikus volt, például Bácsújfaluban, Miskén sok katolikus szlovák is élt. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a most közreadott kötet canonica visitatiói jelentőségükben, adataik sokrétűségében messze túlmutatnak az egyháztörténet határain. Lényegében a katolikus egyház működése nyomán keletkezett források az egyetemes magyar történet számára közölnek életközeli, eddig fel nem használt adatokat. Éppen ezért érdeklődéssel várjuk a sorozat következő tagjait. Kőhegyi Mihály KOROK, RÉGIÓK, TÁRSADALMAK Tanulmánykötet Gyimcsi Sándor 60. születésnapjára (Szerkesztette: Kulcsár Árpád és Szulyovszky János) Plusz Könyvek, Budapest, 1994. 340 1. A debreceni egyetemek, levéltárak, múzeumok, könyvtárak, az akadémiai bizottság előtt nem ismeretlen Gyimesi Sándor történész professzor, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tanárának, illetve az egyetem keretei között működő Közép- és Kelet-Európai Akadémiai Kutatási Központ igazgatójának a neve. Az Újfehértóról származó tudós a debreceni tudományegyetemen végezte tanulmányait a Történelmi Intézet virágkorát követő vészteljes időszak elején, akkor, amikor még hallgathatta Szabó Istvánt és „együtt lélegezhetett" a nagy tanítványokkal, a Szabó István körül kialakult műhely tagjaival: Hársfalvi Péterrel, Varga Gyulával, Rácz Istvánnal, Für Lajossal, Oláh Józseffel, Orosz Istvánnal, Borosy Andrással, Módy Györggyel. Egyetemi tanulmányai befejezése után a „mester" intenciói szerint levéltárba ment dolgozni. A Debreceni Állami Levéltárban gyakornokoskodott, Sátoraljaújhelyen már mint önálló levéltáros, a Levéltár vezetője működött, azután a Miskolci Állami Levéltárba került, aminek négy éven át (1960-1964) igazgatója is volt. Bármily sokat dolgozott is a levéltárakban, bármennyire is érdemes levéltárosi munkát végzett, a levéltárosság végül is nem elégítette ki tudományos igényeit. Aspirantúrára jelentkezett, fel is vették és Pach Zsigmond Pál aspiránsa lett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszékén. Mint aspiráns, itt a Közgazdasági Egyetemen „találkozott" Berend T. Ivánnal, Ránki Györggyel, Szuhay Miklóssal, akik érdeklődését egyrészt felkeltették, másrészt megerősítették a gazdaságtörténet, szorosabban az európai gazdaságtörténet fejlődésének történeti kutatása iránt. Kandidátusi minősítése megszerzése után a tanszék munkatársa maradt, mígnem 1974-ben el nem ment docensként (1981-től egyetemi tanárként) a szegedi egyetemre, az ottani Középkori- és Latin-Amerika Történeti Tanszékre tanítani. Azonban a Közgazdasági Egyetemtől sem szakadt el: a 60-70-es években tudományos munkatársként, 1980-1985-ben másodállásosként, 1991-től pedig főállású egyetemi tanárként itt is tanított. Szegedtől akkor vált meg, amikor a Közgazdasági Egyetemen megszervezték a Közép- és Kelet-Európai Akadémiai Kutatási Központot, aminek 1980-1985-ben igazgatóhelyettese, 1985-től kezdve pedig igazgatója lett. Ahogy ebből a vázlatból is kitűnik, Gyimesi Sándor életpályája eléggé változatos volt. Ezt az élénk, aktív pályát az a tudományos igény, szemlélet és gyakorlat tartotta és tartja egységben, amit Szabó István professzortól és tanítványaitól-diáktársaitól szerzett. Bárhová is vitte sorsa, a szűkebb pátriáról, Újfehértótól és környékétől, Debrecentől, a Hajdúságtól soha sem szakadt el. így, ilyen kötődések révén is vált a magyar történelemben (mind
