Századok – 1995
Közlemények - Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez I/107
118 VAJDA LÁSZLÓ gé-en nem törekedett másra, mint Anaximandros világtérképének földrajzi és ethnográflai adatokkal való kiegészítésére. Ez a besorolás azonban egyáltalán nem felel meg Hekataios intencióinak Tudományos eljárása valójában kevésbé empirikus és induktív, hanem főleg spekulatív és deduktív volt. Mint az ión természetfilozófia híve (Thales, Anaximandros, Anaxagoras szintén miletosiak voltak), megvolt győződve egy modell, egy a lét minden formájában hatékony, nem-transzcendens univerzális norma érvényességéről. Ez a modell legkésőbb Anaximandros óta geometriai jellegű volt, és Hekataios világképe is nem annyira a megismert tények, mint inkább egy az abszurditásig következetes, geometriába torkolló racionalizmus függvénye. Földrajzi világképe például schematikus: köralakú korong, a Okeanos-folyótól körülvéve, az ebből levezetett, egyenes vonalú folyók a szárazföldet geometriai, lehetőleg szimmetrikus felületekre tagolják.7 1 Modem szerzők félreértik ezt, ha Hekataios „még schematikus" földrajzi világtérképéről beszélnek. Hekataios számára nem ideiglenes, ismeretek hiánya folytán rögtönzött szükségmegoldásról volt szó, hanem egy feltételezett, főleg filozófiailag megalapozott rend ábrázolásáról.7 2 Ez a konstruktív-racionális mód7 3 nyilatkozik meg nemcsak abban a tárgykörben, amelyet mi geográfiának nevezünk, hanem a történelemben és ethnográíiában is. Történeti műve, amelyből alig maradt meg valami, az elmúlt idők „geometriáját" egyenesvonalú genealógiák schémájával adta vissza Többet tudunk például a peremnépek négyirányú, a kardinális pontok szerint tagolt rendszerezésekről: a keleti periféria népei egységesen mint „indusok" szerepelnek, a Nyugat népei a „kelták", a déli negyed lakói „ethiópok"; a „szkytha" név az északiak összefoglaló megjelölésére szolgál.7 4 A négy kategória belső differenciálatlansága megint csak nem magyarázható azzal, hogy a görögök ethnográfiai ismeretei a Kr.e. 6/5. század fordulóján „még" nagyon hiányosaik voltak; Herodotos, aki az idegen földeket nem ismerte jobban (némely esetben kevésbé) mint Hekataios, több helyen megkísérelte, empirikus alapon a valósághoz közelebb álló vázlatot nyújtani az ethnikumok sokszerűségéről. Hekataios viszont itt is, túlnyomóan spekulatív úton, egy geometrikus szisztémát konstruált, amely feltehetőleg összhangban állt egy — ugyancsak főleg spekulatív megalapozottságú — makrokozmikus renddel.7 5 De téijűnk vissza a láncreakció módjára lezajló népvándorlások tételére! Fentebb hangsúlyoztam már, hogy az események folytonos, a kauzalitás továbbműködő mechanikája által összetartott láncolatának koncepciója nem nőhetett ki a józan tapasztalat talajából vagy megannyi részlet-adat összetevéséből; ez a teória csak mint egy deduktív-racionális, univerzális igényű gondolatrendszer terméke és része érthető meg. Harmonikusan beleillik tehát az ión természetfilozófia világképébe, amely — a mai történetfelfogás szemszögéből — tulajdonképpen történetietlen, mert nincs benne hely a konkrét folyamatok egyedisége számára. Valóban, a népről népre továbbteljedő egy vándorlás képének analógiáit nem a történelemben, hanem a fizikában, nevezetesen a mechanikában találjuk: feltűnő a megfelelés az elasztikus tömegek lökéstől eredő helyzetváltoztatásával. (Iskolapélda: a nyugvó biliárdgolyó, amelyet egy mozgó golyó centrálisán meglök, átveszi az utóbbi sebességét, míg az megáll.) Ez a jelenség szolgált talán modellként a népvándorlás-lánc konstruálásában?7 6 Egy törvény posztulálása, amely a fizikai testek mechanikájára és a népek mozgására egyaránt érvényes,
