Századok – 1995

Történeti irodalom - Magyar Egyháztörténeti Évkönyv (Ism.: Fülöp Éva Mária) V/1193

1196 TÖRTÉNETI IRODALOM 1196 A tanítással foglalkozó premontrei rend sokrétű, középiskolai-egyetemi-rendi oktatási tevékenységet folytató tagjára emlékezve, természetesen nem maradhatott ki a kötetből az iskolatörténetet képviselő elemzés sem. Mészáros István „Egyházi tanítóképzés 1842-ig. (Az esztergomi érseki tanítóképző megalakulása)" címmel, a 16. századi előzményektől kiindulva foglalta össze az egyházi tanítóképzés történetét. Európai kitekintéssel, külön is szól az 1774. évi „Allgemeine Schulordnung" címmel, Mária Terézia által jóváhagyott új, általános népiskolai szabálykönyvről, amelyet a tanítóképzés újjászervezése kísért. Hazánkban az 1560. évi nagyszombati zsinat rendelkezett először a népiskolákról, de a katolikus egyháznak és a többi felekezetnek is komoly feladatot jelentett a tanítóképzés megoldása. Az első, mai értelemben vett tanítóképző megnyitására csak 1819-ben kerülhetett sor. A szepeskáptalani, német nyelvű oktatási intézményt követően, 1828-ban megnyílt egri iskola volt hazánk első magyar tannyelvű tanítóképző intézete. A kötet következő tanulmányai az egyháztörténeti vonatkozások mellett, a diplomáciatörténet, illetve jogtörténet számára is értékes adatokat nyújtanak. Beke Margit „Angelo Rótta apostoli nuncius (1930-1945)" tevékenységét „Hazai források alapján" mutatja be. A vatikáni diplomaták, a pápai követek meghatalmazásával összefüggésben, meghatározza az e körben használt alapvető diplomáciai fogalmakat („legátus", „legátus natus" cím, „legátus a latere", „nuncius", „internuncius", „delegátus apostolicus"). A „legátus natus" címet az esztergomi érsekek kapták a 14. század óta. Nuncius Magyarország területén 1918 után működött csak, hiszen addig a Szentszék bécsi képviselője látta el a hazánkkal kapcsolatos ügyeket is. Angelo Rótta, vatikáni kanonok már komoly diplomáciai tapasztalatok birtokában érkezett Budapestre. Érkezése az 1929/30-as gazdasági válság idejére esett, távozni pedig a második világháborút követően, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság döntése nyomán kényszerült. E politikai és gazdasági tekintetben egyaránt nehéz időszakban, az őt jellemző „találékony szeretet és nagylelkűség" által indíttatva látta el feladatát. Részt vett a harmincas évek nagy egyházi rendezvényein (az 1938-as Szent István-év, illetve az Eucharisztikus Kongresszus). A háborús években segítette a lengyel menekülteket. Figyelme kiterjedt a szórványmagyarság támogatására is. Védőlevelek, s a nunciatúra védelme alatt álló házak hálózatának megszervezésével, menedéket próbált nyújtani a zsidó lakosságnak. Erdő Péter „Mindszenty és a prímási tisztség" című dolgozatában elsősorban kánonjogi megközelítéssel, de a világi jog oldaláról is megvilágítva mutatja be a „sajátos közjogi méltóságot viselő" prímások tisztségének egyház-, illetve közjogi összetevőit. Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros működésének korszakát kiemelve, megállapítja, hogy az egyházjogi tartalom csupán kis mértékben módosult, de 1946-tól, a köztársasági államforma bevezetése után, gyökeres változás következett be közjogi vonatkozásban. A Kumorovitz-emlékkötetet a rendtárs Kovács Imre 0. Praem. tanulmánya zárja: „Fejezetek a csornai prépostság történetéből". Az alapítástól, a 12-13. századi kezdetektől a rend működése betiltásának és újjászületésének három történeti korszakán át kíséri végig a csornai prépostság történetét (1702, a török kor utáni újjáéledés; 1802, a II. József intézkedését megszüntető királyi határozat éve, a tanítórendi működése megkezdése; 1989, a politikai fordulatot követően az 1950-ben elvesztett működési jog visszanyerése). Csornára a hatvani premontrei prépostság küldött rendtagokat, s az a középkorban Hatvan filiája volt. 1802-ben, a türjei és jánoshidai prépostságokkal egyesítve, önállóvá vált. Csaknem hétszáz éves történetének felvázolása során, a szerző bemutatja a konvent tevékenységét, közli a prépostok adatait. Rövid gazdaságtörténeti elemzése buzdításul szolgálhat a gazdaságtörténet-írás művelői számára: a premontrei birtokok története még hiányzó, a három nagy birtokos szerzetesrend, a bencések, ciszterek és piaristák uradalmai szerkezetéről, irányításáról és gazdálkodásáról megjelent eddigi (bár korántsem teljes) feldolgozásoknak sorát tovább bővítő, szükséges feltárására. Fülöp Éva Mária