Századok – 1995

Történeti irodalom - Magyar Egyháztörténeti Évkönyv (Ism.: Fülöp Éva Mária) V/1193

1194 TÖRTÉNETI IRODALOM 1194 Kumorovitz Lajos Bernát életútját a rendtárs Fényi Ottó foglalta össze: „Kumorovitz Lajos Bernát, a jászóvári premontrei kanonokrend tagja" című írásában. Kumorovitz Lajos 1900-ban, a szepességi Kotterbachban (Ötösbánya) született. 1911-től a lőcsei katolikus gimnáziumban tanult, majd belépett a premontrei kanonokrendbe. Első szerzetesi fogadalmát Jászón tette le 1921-ben. 1923-ban ünnepélyes fogadalmat tett és itt, az ősi prépostság templomában szentelték pappá is. Teológiai végzettsége mellé, a II. József által működésükben felfüggesztett és 1802 után I. Ferenc által visszállított, tanítást vállaló rendek tagjaihoz hasonlóan, tanári diplomát is szerzett. Történelem-földrajz szakos tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Több, mint húsz éven át, 1926-tól az egyházi iskolák 1948. évi államosításáig tanított a gödöllői Premontrei Gimnáziumban. Ez a gimnázium a Trianon után az országhatáron kívülre került kassai, rozsnyói, illetve nagyváradi premontrei gimnáziumok helyett, a gödöllői koronauradalom területén, a kulturális kormányzat támogatásával jött létre. A rendi gimnázium igazgatói tisztét is ellátta 1939-1943 között. Ez idő alatt, a szokásos év végi gimnáziumi évkönyvekhez egyre bővülő teljedelemben, tanártársai tudományos dolgozatait is mellékelte. A gödöllői gimnázium évkönyvei így kiemelkedtek a szokványos iskolai kiadványok közül és országszerte ismertté lettek. Kumorovitz Lajos Bernát 1928-ban védte meg bölcsészdoktori értekezését. Tanára, Szentpétery Imre példája nyomán, az 1180 körül alapított, leleszi premontrei konvent hiteleshelyi működését tárta fel. Már az oklevéladó hiteleshelyi tevékenység vizsgálata kapcsán megállapítható, hogy „... kutatásainak egyik fő kérdése kétségtelenül mindig az írásbeliség egésze volt. Figyelmét mindenkor az éppen tárgyalt forrás, vagy források komplex, minél több oldalú elemzésére fordította. Azon túl, hogy a kútfő segédtudományi szempontból tökéletes analízisét nyújtotta, rendszerint a forrás keletkezésének társadalmi, jog- és művelődéstörténeti, valamint intézménytörténeti tisztázását is elvégezte, kutatásait szükség esetén kiterjesztette az antik kapcsolatok felderítésére is." (Gerics J. - Ladányi E.) A rendtörténet szempontjából is jelentős disszertáció továbbfejlesztéseként, a későbbiekben elvégezte a leleszi prépostság tagjai, illetve a hiteleshely munkájában résztvevő szerzetesek névsorának rekonstruálását is. A második világháborút követő gyökeres politikai változások nyomán, a szerzetesrendi birtokok felszámolását, az egyházi iskolák elvéteiét követően, 1950-ben a premontrei rend magyarországi működését is betiltották. Kumorovitz Lajos Bernátot 1949-ben megfosztották akadémiai tagságától, egyetemi tanári katedrájától. A rendjéhez, hivatásához minden körülmény között hű szerzetestanárnak csak 1957-ben sikerült állást kapnia a Budapesti Történeti Múzeumban. A nemzetközi hírű tudós 1959-től ismét taníthatott az egyetemen is. Az érlelődő politikai fordulat jeleként, 1989-ben visszakapta akadémiai levelező tagságát, s a következő évben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. A tudós munkásságát Bertényi Iván: „ Kumorovitz Bernát, a heraldikus", valamint Gerics József - Ladányi Erzsébet: „Kumorovitz L. Bernát professzor és a diplomatika" című tanulmánya elemzi. Kumorovitz címertani munkássága egész életútján átível. Kezdete fentebb említett doktori disszertációja megszületéséhez köthető, amelyben a hiteleshely által kiállított oklevelek pecsétjeinek heraldikai vonatkozásait is vizsgálta. Ugyancsak vannak heraldikai vonatkozásai utolsó nagyobb tanulmányának, az 1990-ben publikált, I. Lajos király 1365. évi, lovaggá avató és pallosjogot adományozó oklevelét vizsgáló feldolgozásnak is. Módszeres heraldikai kutatásainak tárgya a magyar államcímer történetének alakulása volt. Szfragisztikai vizsgálódásai sorát 1932-ben megjelent, Mátyás király pecsétjeinek leírását adó elemzése nyitotta meg. Diplomatikai kutatásai során, az idézett megállapításból következően, az oklevelek formai és tartalmi elemzésére azonos gondot fordított. A magyarországi írásbeliség korai szakaszából a „cartula sigillata", a magánoklevél-adás léte és jogi természete bizonyítása és elemzése mellett, bemutatta a „magánegyház"-ból a patronátushoz (kegyurasághoz) vezető fejlődési út okleveleinkből nyomon követhető állomásait. Foglalkozott a veszprémvölgyi apácakolostor görög nyelvű oklevelének 1109. évi átírásával, a királyi kápolnaispán 14. századi oklevéladó tevékenységével. Nevéhez fűződik két forráspublikáció sajtó alá rendezése: a veszprémi káptalani magán- és hiteleshelyi levéltár és a püspöki levéltár 14. századi anyagának, továbbá a mai Budapest 1382-1439 közötti története okleveles kútfőinek kiadása. Borsodi Csaba dolgozta fel „Kumorovitz Lajos Bernát műveinek bibliográfiájá"-t, amit kiegészített azoknak a tudományos munkaközösségeknek a feltüntetésével, amelyekben Kumorovitz tudományos tevékenységet folytatott. Érszegi Géza „Magyarországi források két évszázad pápai oklevéladásához" című tanulmánya ahhoz a nagy nemzetközi tudományos vállalkozáshoz kapcsolódik, melynek célja az eredetiben fennmaradt oklevelek alapján, a Római Kúria ügyintézésének rekonstruálása. A sorozat része