Századok – 1995
Történeti irodalom - Makó története a kezdetektől 1849-ig (Ism.: Lele József) V/1187
TÖRTÉNETI IRODALOM 1187 egyből bekerültek túlnyomó többsége (76%) külső támogatással jutott javadalmához. Ezen belül is a befolyásos rokonok, ismerősök segítsége (53%) és az udvari szolgálat (42%) a meghatározó. Mindebből az következik, hogy a káptalani méltóságok az országos és helyi politikában szerepet játszó családok és a királyi udvarban valamilyen szolgálatot teljesítők javadalmazási eszköze volt. A káptalan belső válogatási lehetősége igen csekély (24%), és ezen belül sem az egyházi, testületi vagy egyetemi szempontok, hanem a belső rokoni és egyéb kapcsolatok a döntőek (47%). A káptalani méltóságok alulról elég zártak, előlépéssel viszonylag nehezen szerezhetők meg. Hasonlóképpen zártnak tekinthetők alulról az egyszerű kanonikátusok is, karpapi, succustori, oltárigazgatói szolgálatból történt előlépések ritkák. Az egyből bejutottak itt elsősorban a belső kapcsolatoknak — személyi, területi kapcsolat, egyházi, jegyzői, tanítói szolgálat, főpapi familiaritás — köszönhetik előrejutásukat. A külső kapcsolatok között az egyházi kapcsolatok szerepe a döntő, ami az egyházi társadalom vertikális összetartozását jelzi, a főpapok jobbágyainak, polgárainak javadalomhoz juttatását jelenti. A tanulmány foglalkozik a kanonokok papi tevékenységével, a javadalomhalmozás kérdésével. Mályusz Elemér feltételezésével ellentétben megállapítja, hogy a javadalmak halmozása a tiltó rendelkezések ellenére sem szűnt meg a 15. századi Magyarországon. Az egyházi középrend komplex jellemzése során egyrészt az egyéni életpályák összevetése alapján próbál néhány típust felvázolni, másrészt a négy testület különféle szintű javadalmait összehasonlítva kísérel meg funkcionális sorrendet meghatározni köztük. A szakirodalom szerint az egyházi középréteget a káptalanok tagsága és a városi plébánosok alkották. A szerző azonban vizsgálódásai során, figyelembe véve az egyes javadalomszintek jellegét, a javadalmasok tevékenységének típusait, a szintek közötti mobilitást, arra a következtetésre jut, hogy a középső rétegen belül további rétegződés állapítható meg. A középső réteg alsó szintjét a mesterkanonokok, felső szintjét pedig a méltóságképviselő kanonokok tették ki. Réteg jellegét az adja, hogy „alulról" alig kaphat utánpótlást, tagjait a testületen kívülről toborozza. Ebből a rövid ismertetésből is érzékelhető Köblös József munkájának jelentősége, amely számos fontos megállapítással gazdagította a szakirodalmat, árnyalt képet adva a magyar egyházi középrétegről. A szerző egyúttal hosszabb távra is kijelöli a témával kapcsolatban még elvégzendő feladatokat, amiben nem kisebb igényesség jellemzi, mint a jelen kötet megszerkesztésében. Mindenekelőtt szükségesnek tartja, hogy a többi magyarországi káptalan tagságáról is készüljön egy archontológiai, majd pedig egy prozopográflai összeállítás. Véleménye szerint így ellenőrizheti a négy testületben feltárt jelenségek alapján megfogalmazott állításai helyességét, és sokkal teljesebb adattár alapján végezheti további vizsgálatait. Teke Zsuzsa MAKÓ TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL 1849-IG Szerk.: Blazovich László Makó, 1993. 720 1. Egy település monográfiájának megszületése több szempontból fontos tanúságtétel. Bizonyíthatja egyrészt azt, hogy a helytörténetírás nem egyszerűen a lokálpatrióták szűkebb tudós csoportjának szellemi igényeit hivatott kielégíteni, de rangot adhat egy településnek, jelzi annak áldozatkészségét, minősíti az ott folyó vagy ahhoz kapcsolódó szellemi munkát. Fontos és egyre inkább megbecsült adalékokat szolgáltathat egy régió történetéhez, árnyalhatja, néhol kiegészítheti, akár módosíthatja az országos história eddigi ismeretanyagát. Több tudományszak számos kutatójának közös munkájaként felvillanthatja a tudományszervezés megannyi erényét. Mindezek fényében bátran állítható, hogy Csongrád megye nem szűkölködik rangos helytörténeti kutatóhelyekben. Immár több évtizede folyik a megye településeinek múltját feltáró munka, aminek eredményeként az elmúlt években több kötet is napvilágot látott. A Szegedet és Hódmezővásárhelyt bemutató monográfiák mellett sorjáznak a kisebb települések kötetei: még a 70-es évek termése a Tápé története és néprajza, s azóta megszületett Szőreg, Deszk, Sándorfalva, Kistelek, Algyő, Mórahalom, s készülőben van egyebek mellett a Kiskundorozsma-kötet. Természetesen nem mindegyik állt össze monográfiává, akadnak közöttük tanulmánykötetek, amelyek — főként az adott település történeti adottságai folytán — nem törekedhettek teljességre. Egymást
